Újabb bizonyíték Lucio Fulci vonzódásáról a zombikhoz 1983-ból.
A film indítása rendkívül erős, az egyik kedvencem: egy lelkész ténfereg a temetőben, látszólag céltalanul, majd egy erős faágat látván hirtelen ötlettől vezéreltetve, hopp, felakasztja magát. Közvetlenül ezután egy szomszédos sírból velőtrázó női sikoly (Wtf?! Hol a nő?!) kíséretében Tesco-gazdaságos gumi-zombifej (vagy gumizombi-fej) emelkedik ki.
Miután a film már az első öt percben megütötte a Besenyő-család sírva röhögős színvonalát, a továbbiakban sikeresen tartja magát hozzá. Természetesen kiderül, hogy a velőtrázó női sikoly egy médiumtól eredt, aki a kezdő jelenetet transzban látta, de hogy mi célt szolgált a szellemidézés, hogy ezt akarta-e látni a médium, vagy csak véletlenül sikerült így, mit keresett a szeánsz színhelyén a váratlanul fellobbanó és elégő "Eibon könyve", mindezen kérdésekre nem ebből a filmből fogjuk megkapni a választ. Egyáltalán, különböző nevek és motívumok vannak egymásra dobálva, mégcsak nem is festői összevisszaságban, hanem tulajdonképpen unottan, a gyömrői kultúrban ledarált Sas Józsi-hakni modorában. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a film érdektelen volna, vagy unalmas, mivel a történet tátongó hézagait a rendező olyan dolgokkal tömi ki, amelyek láthatólag sokkal jobban érdeklik, és itt természetesen a lehetőleg minél bizarrabb halálesetekre gondolok. Egy lányt például az arcába dörgölt maréknyi féreggel ölnek meg (wtf?!), egy másik lány szó szerint kihányja a beleit, míg a félkegyelmű csábítót a zord atya kezeli a véletlenül éppen kéznél lévő, véletlenül éppen működő marógép segítségével.
A "zombik városát" összesen 4 (négy) darab zombi "terrorizálja", akik viszont tetszés szerint tűnnek elő a semmiből és enyésznek el ugyanott. A falusi színkörből kidobott statiszták állnak döbbenettől kővé meredt arccal a szubgagyi effektek között. A költségvetés láthatóan oly alacsony volt, hogy még az elnyűhetetlen Ian McCulloch-ot sem sikerült bevetni, csak egy feltehetően még nála is olcsóbban előállított klónt. A film vége pedig teljesen (teljesen - ha ennek a szónak a valódi súlyát fel tudjuk mérni) értelmetlen, de annyira, hogy szerintem még maga a rendező sem tudná elmagyarázni, mire is gondolt, amikor a pár felé futó kisfiú kimerevített képe a nyitányból már ismert velőtrázó női sikoly kíséretében széttöredezik. Komolyan, ha van valakinek bármilyen ötlete, azt szívesen fogadom.
A Fulci-vurstli eme impozáns darabja nem kevesebb, mint 6 harapást ér meg. És egy utolsó kérés a magyar filmforgalmazókhoz: több filmet "Zombik városa" magyar címmel már ne jelentessenek meg (lásd: Pontypool), mert komolyan mondom, hogy a következőnél rájuk küldöm az őrjöngő holtakat!
