Mai tárgyam 2006-os megjelenésű amerikai film (trélere itt), arizonai éjszakai film-fesztiválokról kitört, viszonylag alacsony költségvetésű darab, hál' Istennek dvd-n hozzáférhető!

Története már-már az önsanyargatásig egyszerűsített: egy arizonai (értsd: Isten háta mögötti) csehóban rekedt, mérsékelten eredeti és érdekes karaktereket ismeretlen szörnyek ostromolnak. (Figyelem! A trélerben mondottakkal szemben a filmben egy szó, egy célzás nem sok, de annyi sem esik a szörnyek eredetéről, annak esetleges kapcsolatáról titkos katonai vagy kormányműveletekkel. A vásárlók megtévesztésének egyik jellegzetes esetével állunk szemben.) Az alaphelyzetből következően a film vállaltan a Tremorsban és annak nyomán kialakult "tahók vs szörnyek" szub-szub-szubzsánert gazdagítja. Dicséretére legyen mondva, ezt meglehetős szerényen, minden felhajtást kerülve teszi, nem állítva magát többnek annál, ami. Némi, manapság kötelező ironikus látásmód sem idegen tőle, amit elsősorban azok tudnak majd igazán értékelni, akik elegendő mennyiségű (értsd: a témába vágó valamennyi) szörnyfilmet néztek meg legalább egyszer. Tipikusan ilyen poén például az, ami a hős megmentővel történik kb. 3 perccel megjelenését követően. A szörnyekből nem spóroltak ki annyi pénzt, hogy megjelenésük teljesen illúzióromboló legyen, Henry Rollins személyében még egy kultarcot is sikerült a filmbe csempészni (megjegyzem, ő is nagyon viccesen végzi), a játékidőt követendő önmegtartóztatással 90 perc alatt tartották, végefőcímmel együtt, még az end credit alatti meglepetésjelenetre is gondoltak, ami ugyan a figyelmes néző számára egyáltalán nem lehet meglepetés, mindezeket tekintetbe véve A dög a filmipari gazdaságosság iskolapéldája, amikor a lehető legkevesebből fajlagosan a lehető legtöbbet hozták ki.

A filmnek számomra egyetlen valódi meglepetése volt, mégpedig a sztárnak azért legfeljebb barokkos túlzással nevezhető Krista Allen személyében. Őt eddig leginkább szexi cicus, vagy buta cicus szerepkörben láthattuk, esetleg viccesen, de ugyanebben a körben mozogva, amire adottságai - lássuk be - egyfelől orientálják, másfelől determinálják. Na most tárgydarabunkban olyan leírhatatlanul keményen adja elő a kisgyerekes pincérnőből előtörő, szörnybüntető anyatigrist, hogy az szinte Ripley legendás szintjét éri el. Eddig azt hittem, Milla Jovovichot nem lehetne helyettesíteni a Resident Evil soron következő folytatásában, de kénytelen vagyok felülbírálni ezt a gondolatomat.

Hét harapást ér meg, Krista, a büntető legalább egyet dobott az értékelésen.