A ködös észak filmművészete nemcsak a látens buzeráns-könnyben tocsogós kis vámpírok műfajában kér szót magának. Szerencsénkre az élőhalottak népes családjának további tagjához is van hozzáfűznivalójuk.
Tárgybeli dolgozatunk, sajnos, csupán egyetlen szempontból minősülhet korszakalkotónak. A sokat ígérő címtől felajzott néző sem igazán vicces, sem igazán vad történetet nem kap fáradozásaiért cserébe. Ha szigorú akarok lenni, egyszerű popcornmozi az eredmény, amelyen ráadásul nem lehet igazán jóízűen berúgni és leállatiasodva böfögni, mint mondjuk a Zombi sztriptízen. Most az, hogy egyszer ebben is kúrnak egyet a budin, ráadásul szinte teljes sötétségben, nem sokat lendít a dög-faktoron. A filmes hivatkozások listaszerű felsorolását, ráadásul - szegénységi bizonyítvány! - az egyik szereplő által szóban előadva, nemhogy nem kéne kötelező penzumnak tekinteni, hanem olyan lejárt lemez, ami szerény véleményem szerint lassan már a hatóságilag üldözendő és büntetendő kategóriába tartozik, jutalomként legalább 15 év erőműépítéssel a Jenyiszejen. Most őszintén, ha a rendező nem tudja semmilyen szellemes, filmszerű formában előadni, hogy életében hány és milyen horrorfilmet látott, akkor ezt lesz szíves a haverjaival megbeszélni a söre mellett, jó? Ha tudná szellemesen, de nincs rá költségvetés: lásd az előző pontot.
Ritka poen jó poen, tartja a közmondás, de esetünkre ez sem igaz. Sem böfögő röhögésre ingerlő igénytelenségre, sem metsző szellemességre (sem pedig a kettő oly ritka keverékére) nem szabad számítanunk. Azért a Szeszélyes évszakok legendás szintjét sikerül meghaladni, hogy valami jót is mondjak, de a témából adódó legkézenfekvőbb vicceket nem.
Külön dicséretet érdemel viszont a magyar cím. Hát, mit mondjak, nem egy zsákbamacska. Becsülnünk kell az ilyen kendőzetlen, becsületes, egyenes szót. Mély fájdalmamra a cím jobban sikerült, mint a film maga. Van húzása, és éppen ez a baj: ilyen cím mögé stílusosan valami egészen hajmeresztő baromságot és/vagy elképesztő őrjöngést vár az ember, jó esetben a kettő zseniális - vagy zseniálisan szar, a kettő egyre megy - ötvözetét. Reméljük, a cím mögé majdan kerül méltó tartalom is, hiszen ez csak magyar cím, szerzői jogi akadályokat ezért talán a rendező nem fog támasztani.
A tisztes iparosmunka értéke öt harapás, a címé tíz, plusz egy félig megrágott vaskereszt.
