Az áruház északi bejárata felé tartottunk, mivel ott kevesebben csoportosultak. A hosszanti fal mellett a takarásban elhaladva néha kinéztem a sövény fölött, ellenőrizni, nincs-e a közelben egy gyalog. Az egyik ilyen ellenőrző leselkedés során az áruház falán graffitit pillantottam meg, egy verset. Jeleztem a társaimnak, hogy várjanak meg, amíg leírom. (A sorvégeket / jellel jelöltem, mert a bekezdés túl sok helyet hagyna a sorok között.)
At first I had two fleshies, then one of them died. / He was sad at first to be zombified. / Aimlessly he wandered round and around, / some stupid hunter shot him back to the ground. / When he got up again he was mad as all hell, / until he encountered that wonderful smell. / There was a warm body trapped out on the street. / Who could pass up such succulent meat? / He ate it and like it and is proud to say, / Me love being zombie all the long day!
Morbid. De a helyzethez tökéletesen illik.
