Készült egy film nem annyira nagyon régen (2003), és nem is nagyon lehetett látni nálunk, bár a forgalmazók becsületére legyen mondva, bemutatták. Feleség szerint igazi "pasi-film".
Német gyártmány, Schulzéról szól, a nyugdíjas, özvegy bányászról, aki a keleti országrészben él, szabadidejében polkát játszik harmonikán. Egy éjszaka lefekvés előtt a rádióban véletlenül ismeretlen zenét - louisianai cajun, zydeco-stílusú népzenét - hall, ami rátelepszik a lelkére, olyannyira, hogy a zene nyomában elutazik ismeretlen vidékekre, ahol aztán meghal. Mint sejtjük, boldogan.
Persze a kedvenc jelenetem ebből Schulze pálfordulása, amikor éppen gets (is getting) the blues. Visszafogottsága jellemző az egész filmre.
Ha sikerült getting the blues, akkor még egy kis zydeco-különlegesség: hogyan lehet ketten játszani egy hegedűn?
