Miután nyugdíjak, egészen pontosan a magánnyugdíjpénztári rendszer körül majdnem három hónapja forr a levegő, már éppen kezdett volna feltűnővé válni, hogy a törvényben a nyugdíjpénztárak felügyeletére kijelölt szervezet (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, PSZÁF) néma csöndbe burkolózik. Mintha hűvös, három lépésnyi távolságot tartana a magánnyugdíjpénztári törvény 110. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségétől, miszerint "a Felügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartása érdekében" tehet intézkedéseket. Talán belefért volna a pénztártagok érdekeinek védelmébe, ha a PSZÁF kifejti véleményét a tervezett intézkedésekről, vagy ha ez túlzás, akkor avatott segítséget nyújt Selmeczi nyugdíjvédelmi biztos úrasszony őkegyelmességének az adatok beszerzésében és értelmezésében (értsd: megfordítja a kezében a táblázatot), vagy legalább iránymutatást ad a tanácstalankodó pénztártagoknak.
Nem írtam igazat: nem kezdett feltűnővé válni, hiszen a kutya sem hiányolta. Nem kérdezett rá senki sem a hivatásos sajtóban, sem a blogoszférában (hah!), hogy miért hallgat a PSZÁF?
De most végre megszólalt Pszáf Szász Károly, a szervezet elnöke. Karakán, egyenes kiállása rögtön megcáfolta a balliberális bérrettegők hazudozását, miszerint - hogy fogalmazzak finoman? - a fényes tekintetű elnök úr szakmai meggyőződését rendszeresen és tendenciózusan háttérbe szorítja a pártközpont iránti lojalitása. És persze ennek ellentételezését is megkapta a személyre szabott adótörvénykezés formájában. Most megjött a cáfolat. A hősi férfiú ügyet sem vetve az elemek tombolására, szembeszegülve a viharral, fittyet hányva a zúgó kórusoknak és pártutasításoknak, kivágta a rezet: a pénztártagok menjenek a kurva anyjukba!
Hoppá. Itt valami mintha mellément volna. Matolcsy azt mondja, hogy az állam erősíteni kívánja az öngondoskodást (Mivel is? Az önkéntes nyugdíjpénztári adóvisszatérítés január 1-jei leszállításával 30-ról 20 százalékra?), Szász Károly meg azt, hogy "a folyamatos jogosultsággal rendelkező, átlag feletti jövedelműeknek" szolidaritást kell vállaniiuk a többiekkel.
Hogy a költővel kommentáljuk: "S aki egészben sült libát zabálna, szólítsuk illendőn: fáradjon a Csekára!"
Mert "a folyamatos jogosultsággal rendelkező, átlag feletti jövedelműek", vagyis azok a pocakos, szivarozó, népnyúzó tőkések, akiknek segély helyett munkabért van pofájuk fölvenni évek óta, azok nyilván lopták a pénzüket. Azzal szerezték, hogy kizsákmányolták az ártatlanokat, a tehetetleneket. Arra azért felhívnám a PSZÁF fura urának figyelmét, hogy a tagdíjat - mint társadalombiztosítási jellegű befizetést - munka-, és nem tőkejövedelem után kellett befizetni, amíg még kellett. Vagyis mindenki a saját munkája után volt köteles fizetni.
Még az a szerencse egyébként, hogy a PSZÁF jogkörei bővülnek: nagyobbakat lehet majd hallgatni.
