Mwami Abongonyingabo a burundi filmművészet állócsillaga. Sajnos, a magyar ugaron kevesen hallották az afrikai filmművészet korszakos jelentőségű alkotójának nevét. Szerencsére a magát műveltnek tartó pesti közönség előtt is megnyílt a minap a lehetőség, hogy a rákosszentmihályi művelődési házban tartott KreAktív Árny-Játék Fesztiválon megtekinthesse az immár hetvenedik évébe lépett mestertől "A törvényfa árnyékában" című, mintegy - a bemutatás módjától* függően - kilenc, illetve tizenegy óra hosszúságú, dokumentarista igényű eposzát Afrika évszázadáról.
Zárójelben jegyzem meg: a fesztivál közönsége, a köldöknéző egyetemi filmklubok semmittevő látogatói, öncélú experimentális "filmeknek" éljenező, szenzoros éhségben szenvedő leendő - e névre máris méltatlan - értelmiségiek azonban feltűnően kis számban voltak hajlandók szembenézni önmagukkal a fekete művész által tartott tükörben. (Igaz, ezt nem könnyítettük meg számukra: a hígvelejű sznobokat kizárandó a szervezők a film megtekintését a tőlem vagy Mwami Abongonyigabótól származó, eredeti, kézzel írott meghívólevélhez, valamint a bejáratnál végzett retinavizsgálathoz kötötték.) Így lettek az üresfejű, rossz ízlésű pesti filmbarátok szegényebbek egy revelatív erejű élménnyel, megérdemelten. Zárójel bezárva.
A történetvezetés mindenfajta álságos dramaturgiai trükktől mentes. Itt magát az Életet látjuk, úgy, ahogy van. Az alkotó sztochasztikus módszere, a törvényfa alatt bekapcsolva hagyott kamera Isten szemeként rögzítette, amit az afrikai élet elé hozott. Ez a túlzás nélkül naturalisztikus nyersanyag adja a történet vázát, amiből a rendező értő kézzel és szemmel bontotta ki a filléres hollywoodi "forgatókönyvíró-receptkönyvek" olcsó féligazságait minden ízében tagadó cselekményt.
Ritka, hogy az ízléstelen, kényszeres hollywoodi "divatokat", a percnyi szavatosságú sztárocskákat ilyen gerincesen, egyenesen hagyja figyelmen kívül egy filmművész! Nagyvonalú, tudatos gesztussal veti el a tobzódást a tartalmatlan látványosságok manapság divatos orgiájában. A klipek felturbózott, üres látásmódját tökéletesen negligálja például az a drámai csúcspont, amikor a törvényfa alatt a hihetetlen intenzitású színészi jelenlétet produkáló Innocent Maratwaswami némán mered a lenyugvó napba, és a kamera egyetlen hosszú snittben, mintegy húsz percig köröz a képzetlen látású néző számára elviselhetetlen lassúsággal körülötte. Ez maga a színtiszta filmművészet.
A színészvezetés mesteri! A filmben játszó afrikai színészek, bár a mi fogalmaink szerint - az esős évszak elején tartott évi egy-két előadásra tekintettel - szinte amatőrök, mégis, a megélt élet ad súlyt minden egyes gesztusuknak. Egy sokat mondó tekintet. Egy tarkó, melyen percekig pihen a kamera. A könnycsepp Habib Nyerere szemében, melyen elidőz a rendező, miközben a percekkel korábban általa agyonlőtt édesapját a hagyományoknak megfelelően földarabolja és a kondérba helyezi, majd rituálisan megfűszerezi. Mélyen az afrikai kultúrában gyökerező, mégis általánosan emberi pillanatok ezek, melyekkel csak az európai dráma legnagyobbja érnek föl. Ahogy a múlt és jelen szimbolikusan találkozik az említett jelenetben: hiszen Nyerere egy géppisztollyal, a modern tömeghadseregek személytelen fegyverével végez édesapjával, ezt követő tevékenységét azonban az évezredek által megpecsételt kikuju hagyomány határozza meg a legkisebb részletekbe (pl. fűszerezés) menően. Természetesen ezeket a finom mélyrétegeket nem minden néző tudja értékelni, legfeljebb a hozzám hasonlóan professzionális és széles műveltségű, az adott - mások által ostobán marginálisnak minősített - területtel évek óta, kizárólagosan, már-már mániákusan foglalkozó, mintegy erre fölkent kritikusok.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy "A törvényfa árnyékában" az évtized legnagyszerűbb alkotása, melyet bátran ajánlok kizárólag az érett, szellemi munkához szokott, azt igénylő közönség figyelmébe. Mindenki kiválasztottnak érezheti magát, aki megtekintheti és végig bírja nézni.
*A lokális előadásmódú változatban a filmtekercsek cseréje, a generátor feltöltése, illetve a dinamót tekerő biciklisták helycseréje alatt az adott falu lakosai hagyományaiktól függően kórussá alakulva nép- és munkadalokkal, harci tánccal, mezei munkával, a szomszéd falu elleni rablóhadjárattal töltik ki az időt. De ezt csak azok tudják, akik hozzám hasonlóan MMKA-pályázaton nyert pénzből kétéves afrikai tanulmányút során eredeti környezetében is láthatták a filmet.
