Ezúttal a bontandó Turul és a Duna-parti cipők körüli - mondjuk így - performanszok összehasonlítását kísérlem meg. Mivel radikális portálok, illetve az ezek körül terjedő vélemények szerint utóbbi az előbbivel ok-okozati összefüggésben áll, ezzel a két eseményművészeti alkotás közötti kapcsolatot további bizonyításra nem szorulónak tekintem. Egyébként most lényeges, hogy más trivialitásokat viszont leírjak.
Az elemzéshez felejtsük el, hogy Liane Lang zsidó származására - hozzáférhető forrás szerint - nincs bizonyíték. Felejtsük el továbbá, még ha lenne is az előbbire bizonyíték, a zsidóság akkor sem valamiféle közös tudattal rendelkező óriási protoplazma-massza, aminek az egyének csak a csápjai. Így az egyes csápjai által "ránk" mért csapásokra valójában nem lehet megfelelő válasz a massza más csápjaira "általunk" mért csapás. Most mindezeket kaccsoljuk ki, és próbáljuk önmagukban nézni a történteket.
A XII. kerületi Turul csőrébe Liane Lang kortárs művész egy műkezet dugott, a kortárs művészeti akcióról fényképek készültek. A Turul-szobor szándéka szerint a II. világháború "katonai és polgári áldozatainak" kíván emléket állítani, ábrázolatja szerént egy szárnyát széttáró, nyakát előre nyújtó, csőrét kitátó madarat mutat, mely összességében támadó vagy legalábbis küzdő állást vett föl. Már magában elég halovány összefüggést érzek a támadó vagy legalábbis küzdő madár képe és az áldozatok között, akikre úgymond emlékeztetni kíván. (Sírokra egészen ritka esetekben szokás rikoltó sasokat, ordító oroszlánt és hasonlókat elhelyezni. Ha mégis sírra kerül a gödölyét marcangoló oroszlán képe, akkor meg általában az elhunytat nem az oroszlán szokta jelképezni.) Főleg a polgári áldozatokhoz van igen kevés köze ennek az inkább fenyegető, mint emlékezésre hívó képnek. Talán a harcban elesett, de szellemükben törhetetlen katonákat hívja elő, amit meg már tovább nem is kívánok boncolgatni (Die Fahne hoch - de nem akarok ízléstelenkedni).
Ehhez képest a levágott kéznek a harcoló madár képéhez van köze, nem azokhoz az áldozatokhoz, akiket a madár úgymond szimbolizál (vagy talán szimbolikusan izél). Milyen utalást tartalmaz ugyanis egy levágott kéz az elesett katonákra, pláne a meghalt civilekre? Legfeljebb a halál, mint bomlás távoli és teljesen általános értelmében. Közvetlenül semmilyet, hiszen a tárgyalt emlékműnek (a jelnek) sincs igazán köze ahhoz, amire emlékeztetni kíván (a jelzetthez). Persze, ez nem zárja ki azt, hogy az idők folyamán szorosan összefonódjon vele, mint ahogy a Szabadság téri emlékmű jellegtelensége ellenére egyértelmű képévé vált a felszabadulásnak/megszállásnak (lám, itt már a megnevezésnek sincs semleges lehetősége). A szoros és egyértelmű összefonódás lehetőségét azonban jelenleg kizárja egyrészt a Turul-emlékmű fiatal kora, másrészt azok a sűrű, hozzá kapcsolódó demonstrációk, amiknek az emlékmű által jelzetthez - azaz a "katonai és polgári áldozatok" emlékéhez - van a legkevesebb köze. Sosem is emlegetik a demonstrációk során az áldozatokat, mindig csak a Turul által képviselt szellemiségről esik szó - én legalább mást nem hallottam, de ha valaki igen, az szóljon bátran.
Mindezek fényében a madár csőrébe dugott levágott kéz mindössze a harcoló madár félelmetes, fenyegető voltát, megengedem, embertelenségét emeli ki; esetleg a dögevő keselyű juthat a néző eszébe, a gyalázat legmagasabb fokaként. (A madár csőrébe dugott kéz a Szent Jobb szimbólumaként, mint gyalázkodás, annyira zavaros és érthetetlen lenne, hogy ezzel nem is kívánok foglalkozni. Mi a fenét akarna ez jelenteni? Egye meg a Turul a Szent Jobbot? Hogyan tudna ez a hülyeség bárki ellen irányulni? Ha tényleg szimpla gyalázkodás vagy pukkasztás lett volna a cél, pláne a madár jelentőségének ismeretében, valószínűleg valami jóval egyértelműbb testrészt dugnak oda.) Ezek az értelmezési lehetőségek azonban magában a jelként szolgáló szoborban - képben - benne rejlenek. Ha ellenpróbaként összehasonlítjuk például a sírkertekben szokásos galamb-motívummal, ami tradicionálisan a holtak nyughelyének egyik jelzése, legalábbis a keresztény kultúrkörben, egyértelmű, hogy egy csőrét mellére hajtó galambbal, vagy összebújó galambpárral - ezek szintén hagyományos temetői faragványok - a levágott kezes tréfát egyszerűen nem lehet eljátszani. Nem mellékes egyébként, hogy azon a helyen, ahol a Turul áll, legjobb tudomásom szerint semmilyen szimbolikus jelentőségű esemény, pl. civilek vagy magukat megadó katonák lemészárlása, nem történt. Fontos, hogy a csőrbe dugott műkéz semmilyen viszonban nincs és nem kell, hogy legyen azzal a tudással, ami az emlékműre vonatkozik (ti. Mi ez a madár? Minek állít emléket? stb.), elég hozzá egy nagy és fenyegető pózban csőrét tátó madár képe.
Most pedig ússzunk rá az ellencsapásra, a méltó válaszra. A Duna-parti emlékmű a parton elhelyezett fémcipőkből áll, konkrétan olyan helyen, ahol - vagy amelyhez hasonló helyen - konkrét kivégzések zajlottak. Ez az emlékmű, mint jel szoros - vagy legalábbis a Turulnál jóval szorosabb - kapcsolatban van azzal, amit jelöl, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a kivégzések eredményeként elénk táruló képet (az egyöntetű visszaemlékezések és fényképek szerint parton hagyott cipőket) idézi vissza fizikai valójában. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az éjszakai performansz során a fémcipőkbe disznólábakat dugtak, ami nyilvánvalóan szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a jelöltek - azaz a kivégzettek - zsidók voltak, akiknek a vallása szerint a disznó tisztátalan állat, fogyasztása tiltott stb. A disznólábak ugyanis önmagukban is reflektálnak az emlékmű kulturális beágyazottságára. Ezért tagadhatatlan, hogy ez a "művészeti esemény" nem a jel, hanem az általa jelölt ellen irányult, egyértelmű szándéka nem az emlékmű nevetségessé tétele vagy hasonló, hanem az elhunytak emlékének meggyalázása volt (akár abban az értelemben, hogy disznók voltak a kivégzettek, akár abban, hogy vallásos szempontból szennyezi be az emlékezni kívánók előtt az emlékművet).
Így aztán az első színvonalától függetlenül művészeti eseménynek minősül, a második meg szimpla gyalázkodásnak.
