Vasárnap hangsúlyozottan civil szervezésben tüntetés zajlott a Kossuth téren a magánnyugdíjpénztári tagdíjak átutalásának felfüggesztése ellen, csak Szanyi kapitány és Ungár Klára volt a részt vevők között azonosítható politikus. Most még csak a felfüggesztés van napirenden, de a kormány minden fogadkozása ellenére mindenki tudja, hogy az igazi nagy falat a nyugdíjpénztári tagok által összegyűjtött tőke.
A tüntetés említésre méltó tényeit a híradások jól foglalták össze, arra nem is akarok szót vesztegetni, talán a nagyságrendet illetően becsülték alul a tüntetők számát, az a bizonyos "több száz" fő ezernél is többnek tűnt nekem. A szervezők közlése szerint egyébként valamivel több mint ezren írták alá a helyszínen az aláíróívet, amit a petícióhoz csatoltak.
Ahhoz képest kevesen voltunk, hogy milyen horderejű ügyről van szó: az állampolgárok magántulajdona elleni tömeges méretű támadásról. Ahhoz képest sokan voltunk, hogy nem gárdistákat avattunk, és nem gyújtottunk föl egyetlen kukát sem. Abból is látszott a megmozdulás civil szervezése, hogy nem voltak ellentüntetők. Egyáltalán senki. Mondjuk nem is tudom, mivel lehetett volna tüntetni ellenünk. Amíg a kormány kizárólag érzelmi húrokat penget a kérdésben, ami abból is látszik, hogy Michani Attila tépheti a száját egy racionális kalkulációt igénylő kérdésről, mindenféle tárgyi ismeretet láthatóan nélkülözve, meg Bayer Zsolti őrjönghet keresetlen stílusban a legnagyobb hollywoodi marxistát használva segéderőként, vonatkozó irományában egyetlen érvet le nem írva, addig nincs is mit mondani ellenünk. Racionális érvelés, kézzel fogható tények a kormány részéről nincsenek. Megjegyzendő, a tüntetésen elhangzottakra közvetlenül nem is reagáltak, csupán akkor nyílt fel a Szíjjártó Orákulum szája, amikor Mesterházy próbált fölkapaszkodni egy közleménnyel a "hullám" hátára. Értjük, ugye? A barlangfalon táncoló visszfény tükröződésére mozdultak csak rá. Viszonyuk a valósággal egyértelmű.
Úgy gondolom, most megmozdult valami. A mindenféle jelző nélküli kapitalizmus - és az azon alapuló demokrácia - barátai ott voltak a Kossuth téren vasárnap. Valószínűleg többen is vagyunk, mint ahányan kimentünk, lesz még alkalom rá. Megint csak azt tudom írni, hogy nekünk, magyar állampolgároknak nem volt még alkalmunk békésebb formában kifejezni elégedetlenségünket a kormány politikájával.
És most olvasom, hogy más módunk már nem is nagyon marad: az OVB ugyanis megkezdte rendeltetésszerű működését, azaz nem hitelesítette az MSZP által feltenni kívánt népszavazási kérdéseket. Ez egyébként előre látható volt, nemcsak az OVB személyi összetétele miatt, hanem azért is, mert a nyugdíjrendszer problémája jóval bonyolultabb annál, hogy egyszerű eldöntendő kérdésekre kelljen csak válaszolni vele kapcsolatban.
