Előre kell bocsátanom: nálam sok kell ahhoz, hogy egy film kiverje a biztosítékot. Ennek sikerült.
A mű alaphelyzete, hogy valami közelebbről nem részletezett kataklizma következtében az emberi civilizáció összeomlott, anarchia dúl és már csak görkorcsolyán lehet közlekedni (wtf?!). Ebben a világban él Hawk, akinek menyasszonyát St. Offender (Szent Bűnöző - wtf?! Miért nem Leiter Jakab?) elrabolja - de nem érdemes tovább taglalni, az egész annyira kritikán aluli, hogy a szereplők nevét sem érdemes megjegyezni, sőt elolvasni sem.
Fos nevek, fos előadók (színésznek még idézőjelben sem lehet őket nevezni), fos beállítások, nevetséges jelmezek, folyamatosan beszélő narrátor - de minek?! -, lehetetlen, a magyar filmekben szereplőket is alulmúló párbeszédek; az egyetlen várakozást ébresztő momentum, hogy néha két majdnem meztelen nőt látunk vonaglani a sivatagban egy kifestett arcú, izzadó kongás mellett - de ez sem vezet sehova, egyetlen valószínű funkciója, hogy az éppen elalvás felé kornyadozó néző valahonnan kapjon egy adrenalinlöketet, vagy legalább pörgesse át ezt a rakás szart az egyik meztelenkedéstől a másikig.
És a csúcs, a cseresznyebefőtt a torta habján, hogy ez a mindent alulmúló testváladék folytatás! Hogy minek a folytatása, azt a magam részéről elképzelni sem tudom*, mert jellemző adalék, hogy a címben szereplő Rollerblade Seven nemhogy nem tér vissza, de meg sem említtetik a filmben, nem derül ki az sem, hogy ki ez a Hét Görkorcsolyás, viszont a "műegész" szempontjából ez sem nem oszt, sem nem szoroz.
Figyelemre méltó, hogy a film végén az elkövetők megajándékoznak bennünket "önfeledt" partijuk képeivel (bár itt a partit és a képeket is idézőjelbe lehetne / kéne tenni, egyáltalán, mindent, ami ezzel a "filmmel" kapcsolatos), amiből arra lehet következtetni, hogy ők valamiféle művészeti megnyilvánulásnak tekintik ezt az egyszerű anyagcsere-terméket. De az önfeledt parti is nyögvenyelős, unott és erőltetett eseménynek tűnik a képek alapján. Itt a kulcs: sikerült az USÁ-ban is előállítani a hamisítatlan K-európai gagyit (tudjuk, amikor a színészek is unják a haknit, mégis megsértődnek, ha nincs taps).
A fentiek alapján egyszerű és logikus reakció lenne megfeledkezni A szamuráj útjáról, ám ezzel bűntettet követnék el mindazok ellen, akik bármilyen megfontolásból meg akarnák nézni! Egyes számú indokom tehát a szabotázs! És hát mit tagadjuk, reményt is ad bizonyos perverz módon: ha ez celluloidra kerülhetett, akkor bármi, szóval soha, semmilyen amatőr vagy nem amatőr filmtervet nem szabad föladni!
Értékelés: a nullánál is kevesebb; ha lenne inverz harapás, abból jutna neki száz és ezer.
*Háhogyne, utána tudok nézni a különböző adatbázisokban, mi a folytatása, előzménye, de a művet önmagát nézve elképzelhetetlen, hogy bármi értelmesen kapcsolódhatna hozzá.
