HTML

Halls of the Dead

No more room in Hell. The dead walk the Earth.

Friss topikok

  • Magnamanus: @efes: Még jó, hogy nem Orgovány a szülővárosa. Hiába, rosszkor rossz helyen lenni, ehhez is tehet... (2011.02.03. 12:12) A hajó elment
  • efes: Régen ez imádtam ezt a regényt (a sorozatot nem láttam). Úgy képzeltem, hogy Arbat az valami fénye... (2010.12.30. 17:29) Az Arbat gyermekei
  • Bobby Baccala: @papas: milyen időkben? hóban, fagyban? (2010.12.02. 22:20) Hol van a jó kormányzás?
  • Magnamanus: @Shaddam: Antikváriumokban általában kapható. Jelen pillanatban a bookline szerint a Pestszentimre... (2009.11.16. 23:29) Stanislaw Lem: Magellán-felhő
  • Oidipus Prime: Isten óvjon a második résztől mert az viszont embertelenül borzalmas. Ebben a filmben az a jó,hogy... (2009.10.01. 16:27) A dög - Feast

Matolcsy és a transzcendens közgazdaságtan

2011.02.10. 13:31 :: Magnamanus

"Ez valójában a 13. alkalom, hogy együtt lehetünk. Most tizenharmadszor lehetünk itt, ez azt jelenti" (innen folytatnám én, ám minőségi változás nélkül), hogy tizenkétszer már voltunk együtt, és most újfent együtt vagyunk. Tizenkettőt szádra ne vedd, hacsak nem követendi azt tizenhárom. Tizenhárom legyen az alkalmak száma, amiket számba veendesz. Ahányszor összejöttél légyen, az tizenhárom legyen. Tizennégy előtt eggyel állj meg a te számolásodban.

"Köntörfalazás nélkül kell beszélnünk a jövőről" ma, máma, ezen a szép napon, azon a napon, ami most van, a tegnap és a holnap közé szorítottan.

És így tovább, hosszan, ugyanebben a szellemben, ugye olvasták vagy hallották? Buzgó vallásos aszkétáknál a "vagy"-ot "és" helyettesíti, megfejelve "látták"-kal. De most már az ószövetségi stíluson való lapos élczelődés helyett fussunk neki a tartalommal kapcsolatos gondolatainknak, remélhetőleg akadnak ilyenek.

Miniszterelnök Úr Őkegyelmessége határozottan letette a garast amellett, hogy nem lehet disznótoros vacsorával kezdeni a disznóvágást, bármit is akarjon ez jelenteni. Ma már a több munkáért elismerés jár, testesüljön bár meg az a munka eredményének (lásd: nyugdíjpénztári megtakarítás) elkonfiskálásában. A megoldás bajainkra a munka, a munka, és megint csak a munka, a tyúktolvajlás helyett.

Igen ám, csakhogy a miniszterelnök beszéde alapján mivégre a munka? Mert hiszen a munka önmagában való dicsérete mellett győzelmi jelentések követik egymást arról is - egyidejűleg -, hogy a magánérdek felett újra és újra győz a közérdek. Miközben - egyidejűleg - a kormányzat hasznos idiótái azzal foglalkoznak, hogy a magánnyugdíjpénztárakban maradt százezer embert trotillal rakott Cessnában a Parlamentbe csapódásra kész terroristának, tettleges ellenállónak, fanatikus balliberálisnak, sőt: magyarellenesnek bélyegzik, ahelyett, hogy szembenéznének az egyszerű ténnyel: ezek vagyonos, dolgozó (értsd: értéktöbbletet termelő) polgárok. A mostani kurzus szerint ők a gazdagok, ne kerteljünk, mondjuk ki egy nyílt, becsületes korszak szép szavával: a burzsujok.

No de hogyan lehet és miért kell dolgozni, ha leginkább nem a munkát végző saját hasznára? (Isten ments, nehogy burzsuj legyen belőle, még valami történnék vele a marhavagon-üzletágban!) A képletből ugyanis ezek szerint kimarad az önérdek, mint a munka célja, az egyéni kreativitás, a felszabadulás, a haszon keresése, mint legitim ösztönző. Ma már a több (teccikérteni? Nem a jobb, az értékesebb, hanem a több) munkáért elismerés jár. A munka becsület és dicsőség dolga - mintha ez ismerős lenne, ha nem máshonnan, a szocializmusból, annak is legpártosabb korai szakaszából, hogy nevekkel ne fájdítsam Miniszterelnök Úr Őkegyelmessége szívét.

Ez a beszéd nem más, mint a Matolcsy György ápolt által Bogár László misztikus nemzetiszocialista ösvényét követve megalkotott transzcendens közgazdaságtan apológiája. E transzcendens közgazdaságtan fő ismérve, hogy helyzetfelmérései és megoldási receptjei nem számításokon alapulnak, sőt azok az ellenségei. Transzállapotban, misztikus villanófényben világosodik meg mind a helyzet, mind az abból kivezető út. Aztán visszazuhanunk az éjszakába, ahol vakon kell követnünk a korábban megpillantott irányt. Matolcsy György már 1990-től a Gazdasági Kabinet titkáraként is az adósságállományt látta a magyar gazdaság egyetlen bajának - azaz az államadósság mértékét oknak és nem okozatnak tekintette. Mivel Matolcsy az államadósságot egész pályáján nem okozatnak - mégpedig az állami ellátórendszerek átalakításának elmaradása miatt felmerült és folyamatosan felmerülő okozatnak - tekintette, így az állam gazdasági aktivizmusa mellett tört mindig is lándzsát, "kerül, amibe kerül" alapon. Nézeteiből - melyeket Orbán az évértékelő beszédben kritikátlanul védett és visszhangzott - a marxi munkaérték-elmélet durva másolata tűnik elő. Lényegtelen a munka költsége, eredménye. Egyszerűen legyen munka. A gyár gyártson. A dolgozó dolgozzon. Tudósaink tudnak, hosszútávfutóink hosszú távot futnak. Mindez olyan emberek előadásában, akik életükben egyetlen forintnyi hozzáadott értéket nem állítottak elő - ennyit a hitelességről, meg talán arról, miért hihetik el a saját meséjüket.

Dupla vagy semmit fogunk játszani továbbra is, közös kasszára.

Szólj hozzá!

Címkék: lament wtf?!

A bejegyzés trackback címe:

https://hallsofthedead.blog.hu/api/trackback/id/tr762651535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása