Megjött az újabb szöveg a Neazemberekkelfizettessékmeg mellé: a Nehogymárkülföldrőlmondjákmeg. Nem is mondják meg külföldről, onnan csak azokat a feltételeket halljuk, amiknek a fejében megkapjuk az ő pénzüket. Ha pl. én kölcsönadok valakinek, akkor szeretem én is megmondani neki, hogy azt a pénzt mikor és hogyan adja vissza.
Nagyon tetszett az előadás konklúziója, amit gyakorló agyhalottként abban foglalnák össze, hogy túl vagyunk a nehezén és gyökeres változtatásra már semmilyen téren nincs szükség! Teccikérteni? Az ojjektum szilárdan áll az alapzatán, pihenhetünk. (Csak nekem rémlik úgy, hogy már vagy húsz éve hallgatjuk ugyanezt?)
Minő szerencse, hogy Ferke nem lát azonnali és sürgető beavatkozásra okot a nyugdíjrendszerben, mert az 2020-ig egyensúlyban van, elég utána hozzányúlni. Én speciel még nem leszek nyugdíjas akkor, tehát nekem nem tűnik sem biztatónak, sem távolinak az időpont. A másik meg - nem épp emiatt a hozzáállás miatt jutottunk a mai helyzetünkbe? Az egészségügyi rendszerrel nem ez történik 18 éve? Pillanatnyilag mindig "kezelhető a helyzet". Csak táncolunk a tönk szélén, és vezetőink elvárják az elismerést azért, mert sikerül elkerülni a zuhanást.
Komolyan, itt megoldást csak az államcsődben látok. Az egy megkerülhetetlen tény lenne, amit mindenki kénytelen lenne ugyanúgy értelmezni (t. i.: nincs pénz; de tényleg). Bár amilyen pofátlanok fölkentjeink, talán azért is elismerést várnának el.
A hülyeség jutalmaként torokharapást utalok ki.
