Lem átmeneti regénye, melyet 1959-ben írt, és ami összeköti a korai, sci-fis-kalandos, naiv műveket (pl. Magellán-felhő) a későbbi filozofikus, nagy igényű és nagy lélegzetű darabokkal (amelyek legismertebb darabja a Solaris).
A történet egyszerű. Számítási hiba folytán egy űrhajó fedélzetén hat funkcionáriussal (nem vicc, egy kivételével még nevük sincs, csak a hajón betöltött funkciójuk szerint neveztetnek meg, és különösebben összetett jellemük sincs, bizonyos gondolati sémákat közvetítő/rezonáló bábfiguráknak tűnnek leginkább) az Éden nevű bolygóba csapódik. Az utasok túlélik a balesetet, és előbb a kijutásért kezdenek dolgozni, majd azért, hogy rendbehozzák a rakétát és hazatérjenek. Közben persze megpróbálják felderíteni a környezetüket, az Édenen ugyanis csupán egy légkörkutató szonda járt előttük. Míg azonban a rakéta javításával járó, egyébként bonyolult feladatokat a szereplők az emberi észre és találékonyságukra támaszkodva meg tudják oldani, a bolygó értelmes lényeivel történő kapcsolatfelvételben kudarcot vallanak.
Vagyis, hogy pontosak legyünk, nem tudják értelmezni, amit látnak. A táj Lem részletes leírásaiban plasztikusan idegen. Találnak egy gyárat, ami használhatatlannak tűnő tárgyakat gyárt, majd a készterméket újra feldolgozza, végtelen ciklusban. Tömegsírokra bukkannak. Rátalálnak valami óriási méretű (több épületből álló) múzeumra vagy temetőre. Valami meglehetősen primitív településről - holott fejlett városokat is találnak - csatlakozik hozzájuk egy gyengeelméjűnek bizonyuló bolygólakó. Valamiféle társadalmi tagozottság nyomait vélik felfedezni, legalábbis az, hogy a bolygó értelmes lakóinak, a dupláknak egy része egyforma ezüstruhában van, akik a meztelenek vagy másmilyen ruhákba öltözöttek ellen mintha atrocitásokat - tömeges elgázosítást - követnének el, ez valamilyen erőszakszervezet létére és működésére enged következtetni. A duplák határozott terv szerint próbálják meg elszigetelni magukat az űrhajósoktól. Végül a bolygó egyik értelmes és képzett lakójával, egy csillagásszal is sikerül kapcsolatba lépniük az utazóknak, ám ettől sem lesz világosabb a helyzet. Hiába eszkábálnak fordítógépet, a nyelvi tartalmak eltérésein, a nyelvi különbségekben megjelenő idegen gondolkodásmódon nem sikerül felülkerekedniük. Végül, tehetetlenségüket belátva, az űrhajósok elhagyják Édent. Miközben a rakéta felszáll, a gyengeelméjű és a csillagász dupla is szándékosan a gázsugár hatósugarában marad, hogy ne kelljen visszatérniük a kölcsönös sakkbantartás és félelem igazgatta, "önkéntes", "hatalomnélküli" társadalmukba.
A regény elsősorban a benne leírt idegenséggel hat az olvasóra. Lem végtelen fantáziával építette fel a környezetet, amely nagyon emlékeztet a földire, de mégis mindig különbözik tőle valamiben. A szöveg kiválóan adja át olvasójának az űrhajósok bizonytalanságérzését, elveszettség-élményét, ahogy már-már ráismernének valamire a környezetükben, ám mindig kiderül, hogy téves a felismerni vélt hasonlóság.
Ugyanakkor felfogható a regény egyfajta "politikai síkon" is, a létező szocializmus leírásának egy marslakó szemével. Az értelmetlen körforgásban folyó termelés. Büntetőtelepek. Kísérlet a társadalommal. Tömegsírok. A hatalom, amely tagadja önmaga létét (v. ö. "a népi demokráciában minden hatalom a dolgozó népé"). De ez sem egyértelmű, csak az asszociációk szintjén bukkanhat föl, teret adva más értelmezési lehetőségeknek.
Érdekes még, hogy a Summa Techologiae, amely bízvást nevezhető Lem elméleti főművének, bizonyos elgondolásai egyértelműen felismerhetőek a könyvben. Az az alapgondolat például, hogy ha egy civilizáció eljut a saját evolúciójának, biológiai átformálásának lehetőségéhez, akkor azt előbb utóbb szükségszerűen meg is fogja kísérelni. Az Édenben ez a kísérlet balul üt ki. Másik, a Summából visszaköszönő alapgondolat az információelmélet által uralt társadalom, amelyben a hatalmi viszonyok kizárólag a nyelvhasználatban, az információkutatásban és ezen keresztül a társadalom tagjainak gondolkodására irányuló manipulációban jelennek meg.
És persze az általános, mindent átható szkepticizmus az ember képességében az elé kerülő idegen - de mondhatjuk bízvást, a rajta kívül fekvő Univerzum - megértésére.
Kiváló könyv, olvassuk.
