Házunk mellett, sej...
Házunk mellett egy másik ház áll, óvodába menet látom. Rajta pár napja óriásplakát. A képen koporsó, félig nyitva, a nyitott részben felirat: Haláladó 1920 - 2008. Az MDF (magát polgáriként meghatározó párt) hirdeti rajta, hogy megígérte: eltemette.
Emlékszem, G. W. Bush kampányolt Amerikában legutóbb talán 2007-ben a "haláladó" eltörlésével. (Bizony, ott is van, ahol kolbászból fonják a kerítést.) A 100 leggazdagabb amerikai közül pedig néhányan közösen fizetett hirdetésben tiltakoztak - kézügybe a szívgyógyszert - a "haláladó" eltörlése ellen! A tiltakozásuk oka, mint írták, az volt, hogy Amerika a szabad és korlátlan (értsd: nem korlátozott) lehetőségek országa, a vagyonukat ennek köszönhetik; tisztában vannak vele, hogy utódaik a versenyben tetemes előnnyel indulnak másokhoz képest; a verseny tisztasága pedig - melynek, mint az előbb írtam, vagyonukat ők is köszönhetik - megkívánja, hogy az ő utódaik fizessék meg annak az előnynek az árát, amelyet élvezhetnek. Ha másért nem, legalább azért, hogy az előnyük tudatosodjon bennük.
Azoknak a többsége, akikkel erről annak idején beszéltem - persze mind Magyarországon élő magyar - úgy vélekedett, hogy ez tipikus amerikai képmutatás, álságos szemforgatás, és persze, a leggazdagabb amerikai üzletemberek könnyen mondanak le vagyonuk bármekkora részéről, marad anélkül is éppen elég nekik. (Azért mondjuk Bill Gatesnek, akit még csak nem is utálok: egyszerűen nincs közöm hozzá, és aki gyakorlatilag a teljes vagyonából alapítványt hozott létre, sok honi követője nem akadt. Fel sem merül.)
Az öröklés intézménye amúgy mindig is szálka volt az egyenlőtlenség bármely rendű és rangú ellenfeleinek szemében, hiszen az elődeink által felhalmozott vagyon, amelynek megszerzéséért jó esetben a kisujjunkat sem mozdítjuk meg, az egyenlőtlenség szembetűnő és felháborító forrása. Az utópikus szocialisták szerint például az öröklést egyszerűen ki kellett volna törölni a törvénykönyvből. A "haláladó" mellett tehát mindjárt két támogató véleményt is felsorolhatunk: az amerikai milliárdosokét, és az utópikus szocialistákét, és mindkettőnek megvan a maga saját logikus, zárt, hadd ne mondjam, etikai követelményrendszere, vagy eszmerendszere, ami alapján támogatja: a verseny tisztasága, illetve az esélyegyenlőség.
Nyilván az eltörlésnek is megvan a maga logikus, zárt, hadd ne mondjam, etikai követelményrendszere, vagy eszmerendszer. Mi is az? Az egyik, ugye, hogy "egyszer már leadóztuk!" Ja, az, aki meghalt. De mit tett hozzá az, aki most megszerzi - már persze azon kívül, hogy tapasztalataim szerint a legmocskosabb módon, minden skrupulust félrehajítva igyekszik megszerezni az örökség minél nagyobb hányadát a többi örökös orra elől? Tisztelet azoknak, akik képesek kivételek lenni. Márpedig ő az, aki megszerzi az örökséget, nem az, aki megdolgozott érte, neki kell fizetnie.
A másik érv, hogy amúgy is sok az adó! Az bizony sok. És mondják már egy ideje a közgazdászok, hogy honnan is lehetne / kellene lefaragni belőle. Érdekes módon, a "haláladó" sosem került képbe. Most ugye az a helyzet állt elő, hogy amit nem javasoltak a "szakemberek" - pfúj, ez a kifejezés is micsoda bolseviki ármány! - az az adócsökkentés megvalósult, amit pedig javasolnak, az nem. Az adórendszerben rengeteg lehetőség van a terhek csökkentésére, úgyhogy ezt a magam részéről nem fogadom le érvnek.
De hopp, már meg is találtam a morális hátteret, a kikezdhetetlen kősziklát, amin rendíthetetlenül nyugszik a "legvisszataszítóbb adófajta" eltörlése! Mi volt a másik sarkalatos, a kedélyeket felizzító döntés, amelyet ugyanaznap hozott meg a parlament, mint a "haláladó" eltőrlését?
Úgy van. A védett fogyasztók intézményéről is ugyanaznap, ugyanabban a jogszabályban döntöttek.
Íme, a Magyar Köztársaság erkölcsi fundamentuma, amire méltán lehetnek büszkék a polgári és a libsibolsi pártok: potya pia mindenkinek! Egy potya a középosztálynak ("haláladó"), egy potya az underclassnak (védett fogyasztók). Így épül és szépül ez a föld, így borul virágba a polgár erény.
Már nem is részletezem, csak megemlítem a döntés esztétikájának élvezetéhez, hogy az öröklési értékhatár, ami alatt nem kell fizetni, szépen kijelöli, kik azok a tisztes nyárspolgárok, akikre a Köztársaság nemzetfenntartó elemként számít.
