Ha nem morbid, akkor vicces lenne, mennyire bejött minden a bodzaszedő famíliával, amire korábban csak logikai úton lehetett következtetni. Sz. Iván persze, hogy nem külföldre menekült - ezért tudott napokig bujkálni, miközben a rendőrség többszöri árnyékra vetődéssel próbálta szórakoztatni azokat, akiknek még nem ment el a kedve az egész cirkusztól. Sz. Ivánt az előző tény logikus következményeként persze, hogy nem a magyar rendőrség fogta el, hanem ügyvédje tanácsára föladta magát. (Nyilván ki nem hagyva a számításból a szerb "nyomozókat", akik, mint egyes hírek állítják, az illetékes megyei rendőrkapitány által tagadott enyingi banda - ezek szerint - virtuális tagjait fogták el embercsempészés közben Szlovéniában.)
Vegyük észre, hogy itt egy Scorsesére vagy Coppolára méltó Big Story, egy igazi maffia-opera rajzolódik ki a háttérben. A Fejér megyei rendőrkapitány zavarodott hazudozása, az enyingi banda névtelenül nyilatkozó, rendőrségi besúgó tagjával készített riport - amikor őszintén felháborodik azon, hogy a rendőrség miért nem kapcsolta le évekkel ezelőtt "ezeket", mintha nem ő is "ezek" közé tartozna, hát ilyen jót már régen nevettem - mind-mind arra engednek következtetni, hogy ez a társaság a rendőrség tudtával, szeme behunytával, mondhatni, "égisze alatt" növekedett akkorára, amekkorára. Nincstelen cigány fiatalemberek "nevet akarnak szerezni a városban", és nem számíthatnak másra, mint a két dolgos kezükre (a rokonságra, később, némileg tömött bukszával már a szolgáló és védő rendőrségre is). Innen indulnak, és néhány év múltán már mindenki nekik gazsulál szűkebb pátriájukban. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyetlen pillanatig is illúzióm lenne a jelenleg teljesen indokoltnak látszó belső rendőrségi vizsgálat módszereit, eredményét, egyáltalán, elrendelését illetően. E srácok korunk hősei - ők tényleg mindent a saját erejükből értek el a százezer kisvállalkozó hazájában. És ekkor egyetlen éjszaka alatt shakespeare-i fordulat áll be: a - magukhoz képest elért - csúcsról a mélybe zuhannak. Minden az ellentétébe fordul, még a szar iwiw-es adatlapjaik is (megaLOL). Gyakorlatilag néhány perc alatt. Makk Betty. Csak mert agyonszúrtak valakit, akit nem kellett volna, és ezt, hogy nem kellett volna, nem őt kellett volna, kizárólag saját kulturális korlátaik miatt nem ismerték fel.
Már a régi görögök szerint is a hübrisz volt az egyetlen igazi bűn. Az isteneket semmibe vevő, velük versenyezni kívánó gőg. Ennél szebb bizonyíték nem lehetséges arra, hogy létezik a daimón, a Pillanat Istene: amikor bosszút áll, és közben a képünkbe röhög.
És akkor kidurran a szartartály. Mert még mindig vannak olyan prokarioták, akik nem veszik észre, hogy túlhaladt rajtuk a törzsfejlődés.
Muszáj részletesebben reflektálni a kiszabadult metános böffenetekre!
"Van azonban egy külön is megemlítendő kriminalizáló tényező, amely minden eddiginél súlyosabb internetnikai konfliktusokat hoz létre: a nácizmus." Na most aki a Sztojka-Raffael-Németh Gy. trió (és a többiek? Kit is véd "az én rendőrségem", aki "vigyáz reám"?) munkásságát ezzel a gázbuborékkal tudja logikai kapcsolatba hozni, az szerintem nettó debil.
"Mi volna a teendő ezekben a válságos időkben - a náci párt betiltásán kívül? Sok szakember, legutóbb a köztelevízióban Kállai Ernő kisebbségi ombudsman azt mondta: csakis az oktatás, az alacsony státuszú családokból származó gyerekeket integráló közoktatás mentheti meg a jövő roma generációját. Ez azonban féligazság. Ahhoz, hogy az oktatási integráció valamilyen eredményre vezessen, legalább minimálisan konszolidált életkörülményeket kell teremteni a szegregátumokban, a szegény negyedekben és a kistérségekben." - szivárványlik föl az újabb színes-szagos lufi a szellemi excrementumból. A Sztojka-Raffael-Németh trió munkásságán nyilván "a náci párt betiltása" tudott volna segíteni, főleg megelőző jelleggel. (Bocs, igénytelen voltam, tudom - de nem lehetett kihagyni.) De komolyabban véve a szanitter komolyan vehetetlen bugyborékolását: ez a gondolatmenet csak arra nem ad választ, mi a teendő akkor, ha az alany, úgyis mint test subject a maga részéről nem az oktatódásban látja felemelkedésének zálogát? Milyen módszerrel legyen rávezetve a számára - szerintünk - üdvözítő megoldásra? A konszolidált életkörülmények megteremtése önmagában nem elegendő - ezt évtizedek bizonyítják. A konszolidált életkörülményeket ugyanis, bármily meglepő, lehet önmagukban is élvezni, anélkül, hogy abból bármilyen további lépés következnék.
Tovább ezt nem is ragozom, mert itt a gyöngyszem a vécétartályból: "Állampolgári joggá kell tenni a lakhatást - legalább a gyermekes családok számára." Sőt, szerintem állampolgári joggá kell tenni a kötelező ingyensört minden sörözőben, a napi munkahelyi testmasszázst, valamint a Shakespeare-összest angol eredetiben, bibliofil kiadásban. Tutkó, hogy az állampolgári joggá tett lakhatás tanulásra - és minden, ezzel együtt járó kényszer elfogadására: a tanárok és iskolatársak iránti tiszteletre stb. stb. - fogja sarkallni a roma népességet. Mondjuk a kivitelezésről nem ír sokat a szerző, de van tippem: a cúna-cúna-cúna, háromszor is cúna gazdagoktól el kell venni az amúgy is indokolatlan méretű lakásaikat, és betelepíteni sok-sok szorgalmas proletárcsaládot, akiknek majd a jogos négyzetméterigényét egy bölcs hivatal fogja jóváhagy... Hopplá, most jut eszembe, volt már ilyen, és valóra is váltak akkor a mesék!
Summa summarum: ez a szellemi dágvány semmilyen megoldást nem fog nekünk kitermelni a meglévő, valós problémáinkra.
