Ez most nem a Saramago-film éppen. Még mindig a hétvégi EP-választás. Nem lehet a csontot eleget rágni.
Olvasom a mai Narancsot, benne vezércikk, Bruck Gábor-interjú, meg egy komoly(nak szánt) elemzés. Mindegyik arra fut ki, hogy nem is az LMP vitte el az SZDSZ szavazóit. Hanem azok otthon maradtak. (Mert nyilván, pont az SZDSZ-szavazó az, aki otthon marad. Az a fránya nagyvárosi értelmiségi, az.) Azért a Bruck-interjúban van egy-két ellenállhatatlan gyöngyszem, mint pl. ez: "Az SZDSZ sokszor igyekszik olyan helyzetbe hozni önmagát, anelyből kiérződik a morális értelemben vett fennsőbbsége. (...) Ezt nem könnyű szeretni." Majd fél oldallal később (a Jobbikosokról): "Gondolom (értjük ezt a teljes homályt kifejező szót? Ízlelgessük: gondolom), többnyire kisemberek (gondolom, kisemberek, mert nem látom őket az én magasságomból), akik az elmúlt években azt érezték, hogy senki sem figyelt rájuk. Ők soha nem voltak fontosak, a hangjukat soha senki nem hallotta. (Eddig mintha bűnbánat lenne, de figyeljünk csak!) Most azonban észrevették, hogy ha fekete bakancsot húznak, és harmincan egyszerre lépnek, akkor hirtelen mindenki meghallja a hangjukat, rájuk figyel és félni kezd." Hát pontosan erről a mentalitásról beszéltél egy fél oldallal előbb, pocokpofa, kicsit eltávolítva magadtól, mint az SZDSZ nehezen szerethető vonását, amiről persze te nem tehetsz! A Jobbik nyilván csak annyiból áll, hogy a meg nem hallgatott kisember semmisségének tudatában (kvázi: mérgében) csattogtatni kezdi azt a pici, semmi kis lábát, hogy megijedjenek tőle. Tulajdonképpen toporzékol, mint a gyerek, és közben vörös fejjel ordítja: Nem szeretek senkit! És ezt a liberális (legalábbis liberálisnak tételező) média-kampányguru kicsit beszarva, kicsit értetlenül, de lesajnálja. Mivel ő ezen már régen felülemelkedett (ha Woody Allen lennék, hozzátenném: és neki nem kicsi a farka, mert mindig a fasisztának kicsi a farka). Nyilván, hogy erre a sok ordító négyévesre a megfelelő recept az lett volna, ha idejében rájuk zárjuk a börtön óvoda ajtaját. Ennél talán picit bonyolultabb lehet a helyzet, különben a Jobbik annyi szavazatot szerzett volna, mint ahányan a Gárda tagjai + hozzátartozóik vannak.
És a kedvenc gondolatmenetem: "Ha ennyire drámainak tartja a kampányukat (ti. az MDF-ét), mivel magyarázza a sikert? - A szerencsével." Ily egyszerű ez. Azért Bokrosról is van szava: "De hát hogy jön Bokros az MDF-hez, és Habsburg György őmellé?" Nicsak, a törpe meg a szakállas nő együtt a cirkuszban, hogy milyen furcsaságokat nem produkál az élet! Szerencsére vigasztaló, hogy az MDF-nek káderhiánya van. (Nem, barátocskáim, a tömegdemokráciában nem a káderhiány a végzetes, hanem a szavazóhiány. Ha van szavazóerő, akad káderanyag is. A rajzolót mindig le lehet szerződtetni, ha van rá keret.) Senkit ne zavarjon, hogy Bokros Lajos akkor is folyamatosan gyártotta az egyre részletesebb tanulmányokat (ha akarom: programtervezeteket), amikor még rémet sem láttak benne, és mindezt nem az IMF pénzén valahol Kelet-Timoron, hanem itthon, a magyar sajtóban. Mindannyiszor visszhang nélkül. Az átkozott szavazók pedig egyértelműen úgy döntöttek, hogy Bokros Lajosra van igényük. Hogy kicsi? Hja, Louis Vuittont sem árulnak a Tescoban, mégis gyártják. Talán éppen ez volt vele a Szadi baja: Bokros Lajost csak úgy lehetett volna bevenni a buliba, ha nem az esélytelen lista századik helyén, valami tulipiros fellegvárban indítják, "holott ő ott sem volt a Rajk-butikban!" Az MDF nem volt ennyire finnyás, és viszi is mindazokat a neoliberós technokratákat (pfúj!), akiknek azért az is számít, hogy valaki helikopterrel megy-e az FHM-interjúra, vagy metróval viszi a "legésszerűbb alkotmány tervezetét" az ÉS szerkesztőségébe.
Ez a tévelygés okozza a Szadi végleges vesztét. Még az sem tudatosul bennük, hogy nem egy konkurenciájuk van (az LMP-nél azért kilendülnek valamicskét a műszerek mutatói), hanem a Bokrossal alaposan liberalizálódott MDF is. Kétfelől viszik a szavazókat, hapsikáim! Különben hogy a viharba' tudtatok volna ekkorát taknyolni? Ebben mutatkozik meg az SZDSZ rendszerváltó, és éppen ezért szorosan az elmúlt rendszerhez kötődő jellege, ami - most úgy látszik - csak a párttal együtt fog megszűnni. Hogy az alapításkor egy pártban volt Bauer Tamás és Solt Ottília. A közgazdász meg a szociológus. Pedig ők csak azért lehettek egy pártban, mert a komcsi diktatúra együvé sajtolta őket, még ha az érintetteknek erről más is a véleményük. Mert a diktatúra hagyománytisztelete a népi-urbánus ellentétet hagyta meg "az ellentétként", "a tagoltságként". Az SZDSZ egy olyan párt volt, ami a kapitalizmusra szavazott, de alapításánál olyan filozófusok voltak jelen, akik mára a tőkeellenesség és az antiglobalizmus zászlaját lengetik fennen.
Ezen a választáson szétszaladt a nyáj. Ebbe a karámba már nem lehet többet összegyűjteni.
