Ezért aztán szabadon szárnyal a találgatás meg a szándékos ködösítés is.
Mai napi terítékemen a kislétai gyilkosság plusz gyilkossági kísérlet esete. Nem akarok a sajnálatról, részvétről, felháborodásról írni, ez nem is illik az élő holtak társaságába. Csak arról a látványos értetlenkedésről akarok írni, ami az esetet körülveszi, mert hát miért is akarták a beilleszkedett, dolgos, ha jól számoltam, tizedik gyermekét egyedül nevelő özvegyet meggyilkolni? Hasonlóan a tiszalöki esethez, ahol a munkába induló, valószínűleg nem is cigány nemzetiségű, bár cigány környezetben élő férfit lőtték le. Még a kurucz is azon rinyál, hogyaszongya ilyet "rendes rasszista" (wtf?!! ilyen van?!!) nem tesz, az a falurosszát gyilkolná, a mások életét keserítőt, azt, mert a rasszista az jót tesz másokkal.
Az egy másik kérdés, hogy a Népszabi is értetlenkedik, mert ők csak hülyék, de szerintem a kurucz az ködösít.
Kizárólagos eszközöm ezúttal is a racionális logika szikéje, és némi, bárki által összeszedhető ismeret.
A második világháborúban a Sztálin által elég szorosan vezérelt orosz (nemzetiségekre tekintettel engedjük meg: szovjet) partizánok tevékenységének célpontjai között a németek által megszállt területeken - látszólag meglepő módon - az emberséges módszerekkel kormányzók előrébb szerepeltek a vadállatoknál, azoknál, akik az oroszok kormányzását "néger módszerekkel" kívánták megoldani. Sztálin erre irányuló rendelkezéseit egyszerűen indokolta: ahol az elnyomók kíméletlenek, ott komisszárra már nincs is szükség. De gondoljunk az IRA működésére, amelyben elég nagy súllyal szerepelt a "megalkuvók" felkutatása és likvidálása. Vagy még újabb példa a Hamasz "kormányzása" a gázai övezetben, ahol is a választási győzelem után első dolguk volt a PFSZ-funkcionáriusokat, és általában mindenkit legyilkolni, aki hajlandó Izrael állam létét elfogadni.
Vagyis kuruczék rinyálásával ellentétben a kontextusukból önkényesen kiragadott történelmi példák igenis azt bizonyítják, hogy az extremista politikai irányzatok elsődleges célkitűzése azoknak a példálózó jellegű kiiktatása (na persze, ha lehet, akkor teljeskörűen), akik létükkel bizonyítják az ellenkezőjét annak, amit emezek hirdetnek. Fontosabb a beilleszkedett cigánycsaládba beházasodott, példás és csendes életű tiszalöki férfi kiiktatása, mint a települést rettegésben tartó család tagjaié. Éspedig nem azért, mert utóbbiak esetleg védekezhetnek, hanem mert ők mindaddig mérgezik a két közösség viszonyát, amíg csak élnek; akit pedig valóban meggyilkoltak, saját mindennapi életével bizonyította, hogy igenis, ezekkel együtt lehet élni.
Triviális kérdés ezek után: kiknek a hosszabb távú terveivel vághat egybe ez a logika? (Cui prodest? - kérdezné Poirot, ha mindez a két világháború közti Angliában történne. De csak akkor kérdezné, mikor már mindenkit összegyűjtött a kandalló előtt.) Kiknek az érdekét szolgálja, ha két közösség között megszakad minden kapcsolat? Kik hinthetik ezután szabadon a konkolyt?
A rendőrség pedig mindeközben teljesen tehetetlen, bár most már legalább átkozódik. Most megtapasztalhatjuk, milyen érzés A rendőrség megköszöni, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, a Milano Calibro 9 világában élni.
