Kitano Takesi 2003-as filmje A szamuráj, eredeti címén Zatoichi. A Kitano-filmek közül a hagyományosabb vonalba tartozik, azaz kevésbé személyes, és úgy-ahogy besorolható egy létező zsánerbe. Kedvenceim egyike, mert a gúzsba kötve táncolás jól sikerült példája: befogadhatóságát megkönnyítik a zsáner-elemek, ugyanakkor letagadhatatlanul egyedi, igazi Kitano-film. Kedvenc jelenetem egészen pontosan a linkelt részletben 7:06-nál kezdődik, amikor a "gésák" és Zatoichi, meg a szenvedélyes szerencsejátékos nagybácsi összetalálkoznak. Amikor a "gésák" hozzálátnának szokásos tervük végrehajtásához, vagyis megölnék és kifosztanák a leitatott vendégeket, Zatoichi megszólal. "Miért húrozta le a samiszent, kisasszony? A pénzünket akarják? És ön, Osei kiasasszony, nem férfi véletlenül?" A feszültség tapintható, "lehellet megszegik." És a legjobb rész: "Egy rejtett kard? Mit jelentsen ez?!" Néma csönd. A valódi gésa végül pillanatnyi gondolkodás után (v.ö. megáll a kés a levegőben) visszatolja a rejtett kardot hüvelyébe, és elmeséli a két testvér szerencsétlen és hányattatott életét.
Itt találnak egymásra a megalázottak és megszomorítottak, ekkor kötik meg azt a szövetséget, ami a film végére megtöri a gonoszok uralmát. Amiből persze szervesen következik a felaszbadulás, amit a film végi katartikus tánc fejez ki, miközben a megalázottak és megszomorítottak, akiket a film történetében a legnagyobb sérelem ért, visszanyerik a nyomorban és nélkülözésben elveszett gyermekkort.
Gyönyörűen kidolgozott, feszültséggel teli drámai fordulópont, ritkán látni ilyet.
