Most már, hogy ilyen szerencsésen túljutottunk a népítéleten, és végre a fing is rózsaillatú lehet, vessük tekintetünket komolyabb témákra!
Nem sokkal az első forduló előtt TGM tollából (már megint; lassan olyan lesz, mint a bogárlaca) megjelent egy cikk, amit ugyan sok helyre belinkeltek, de visszhangot nem találtam róla. Mégis fontos írás szerintem, legalább egy szempontból.
Az általánosan forgalomban lévő helyett egy másik mítoszt próbál elfogadtatni és népszerűsíteni, ám mivel érvei vagy nincsenek, vagy meghamisítottak, továbbá a közhangulat sem áll épp mellette, sikerének valószínűsége korlátozott. Mégis muszáj mondani valamit róla, mivel a létezett szocializmusról megfigyeléseim szerint manapság komoly elemzés egyáltalán nem jelenik meg, kizárólag napi politikai célú ferdítések. TGM hivatkozott cikkét a magam részéről ugyanide sorolom, bár irányultsága éppen ellenkező.
Szóval a cikk első részében "bürokratikus-tervező államkapitalizmusnak" nevezi a létezett szocializmust, majd ezt némileg sulykoló jelleggel folyamatosan használja. Sőt, a történelmi tények ellenében odáig ragadtatja magát, hogy kijelenti, ez az ipari kapitalizmus sajátos, különleges változata, "amely nem volt kevésbé rettenetes (!) és nem volt kevésbé sikeres (!!), mint nyugati (piaci) ikre". Ezt azzal kívánja megindokolni, hogy az árutermelés, a bérmunka és a pénzforgalom fennmaradt, a termelés és fogyasztás logiakai elválasztásával, illetve a szellemi és fizikai munka elkülönülésével együtt. Fennmaradt továbbá "általában a társadalmi munkamegosztás" és az egyenlőtlenség, az elkülönült állam és a római jog. Mindezek miatt "a rendszer tőkés alaptermészetű volt", bár ezt ellenfelei nem tudták vagy nem ismerték el. (Holott a "létező szocializmus" ilyen értelmezési irányzata már TGM előtt létrejött.)
A minket gyötrő alapkérdés tehát az: létezett-e valójában a szocializmus?
Azt gondolom, hogy egy marxista alapokon álló elemző a társadalmi tulajdon - azért azt, hogy a magántulajdon a szocialista rendszerben legfeljebb megtűrt státuszba tudta magát verekedni, ne tagadjuk - tényét azzal intézze el, hogy "a proletár termelő számára édes mindegy, hogy a tőle elválasztott termelőeszköz tulajdonosa magánszemély, részvénytársaság, vagy a >szocialista állam<", nos, ez véleményem szerint olyan jellegű szellemi igénytelenség, ami Marosán "Buci" Gyuritól elfogadható egy különösen nekihevült szakszervezeti aktíva-ülésen (v. ö.: "nem a zsömle kicsi..."), ám a tárgyalt szerzőtől nem. Mert a proletár termelőnek ez édesmindegy lehet, de a tulajdonos viselkedése gyökeresen eltér egymástól. Emlékeim szerint erről szólt Kornai János életművének nagy része, de A hiány c. műve mindenképpen: "ebben a szocialista gazdaság egyik alapjelenségét tanulmányozta. A korábbi elméletekkel szembefordulva bemutatta, hogy a hiány nem egyszerűen a hibásan megállapított árak vagy a szakszerűtlen tervezés következménye, hanem a szocialista rendszer olyan sajátossága, amely belső természetéből fakad." A létezett szocializmus TGM állításával szemben elsősorban gazdaságilag bukott meg - azaz nem igaz, hogy "nem volt kevésbé sikeres, mint piaci ikre" -, mégpedig feltehetőleg azért, mert a gazdasági tényezők közül a szükségletek a legkevésbé tervezhetők. (Persze a piaci folyamatokat a magáncégek is elemzik és próbálják előrejelezni, csakhogy ennek sikeressége finoman szólva is változó, és a sikertelen tervezés következménye teljesen eltérő a két gazdasági rendszerben. "A kemény költségvetési korlátok és a csőd hiányában a vállalati költekezést nehezen lehet hatékonyan visszafogni.") A központi tervgazdaság a szükségletek állandó és a kielégítésük miatt folyamatos változását nem tudta követni, ahol pedig a szocialista gazdaság "követte" a szükségleteket, ott valójában az adott területről visszavonult, és átengedte a terepet a magánkezdeményezésnek.
Ha a gazdasági szereplők a tulajdonviszonyok okán a két rendszerben jellemzően eltérően viselkednek, akkor kiragadott momentumok alapján - szerintem - nem állíthatjuk azt, hogy a létezett szocializmus valójában államkapitalizmus. Államkapitalizmus leginkább a Harmadik Birodalom vége felé valósult meg, ahol a magántulajdon intézménye nem volt kérdéses, ám az állam keményen korlátozta a tulajdonos személyét (azaz bárki nem lehetett tulajdonos, pl. "fajára" tekintettel) és rendelkezési jogát (az SS vagy a birodalmi tervhivatal által kiadott tervszámokat "illett" teljesíteni).
Véleményem szerint ugyanezekből a tényezőkből fakad a szocialista rendszerek visszatérő vonzódása a munkatáborhoz, mely a szocialista állam ideáltípusa: könnyen tervezhető egyenszükségletek (1 pufajka + 1 csajka per fő) könnyen tervezhető kibocsátást eredményeznek (1 db Belomorkanal).
De félre a tréfával. A magam részéről kizártnak tartom, hogy TGM a cikkeiben állandóan demonstrált műveltsége dacára nem ismeri a Fehér-Heller-Márkus-szerzőtriász (lukácsisták!) Diktatúra a szükségletek felett című művét, vagy Kornai János fentebb hivatkozott könyvét. Ha más nem, ez a két munka elméleti és közgazdasági módszerekkel egyértelműen bizonyítja, hogy a szocialista rendszer - ha úgy tetszik, termelési mód - egyes elemeiben a kapitalizmushoz esetleg hasonló, ám összességében és működésében attól teljes mértékben különböző, önálló egész volt. (Nagyon sajnálom ugyan, de a nem tudtam meglepetést okozni, és más végkövetkeztetésre jutni, mint amit a józan ész amúgy is diktál. Csakhogy a józan ész önmagában nem elegendő TGM látszólag alapos és körültekintő érvelésével szemben.)
Mi hát akkor a tendenciózus és TGM-től egyre gyakrabban elhangzó tévedés oka? Vagy talán célja?
Erre a választ a szerző trükkösen máshol adja meg, mégpedig a Magyar Narancs múlt heti számában közölt interjúban. Mégpedig itt: "A hatalom és a tömegkultúra persze továbbra is konformista, a kritikai ész viszont - hiszen a rendszeralternatíva mellett foglal állást - kommunista. Akár kétségbeesett, akár utópikus, esetleg kritikai vagy tervező formában, de kommunista." Azaz a TGM által most már szinte minden megszólalásában visszatérően sulykolt állítás - miszerint szocializmus nem volt, amit annak hiszünk, az valójában államkapitalizmus - valójában egy másik állítást rejt magában: a szocialista (most már egyenesen kommunista) gondolat nem diszkreditálódott, és még mindig valós alternatíva a kapitalizmussal szemben. Sőt, a kapitalizmus egyetlen alternatívája a kommunizmus. Ezt az állítást nem kívánom bővebben kommentálni, de a szocializmus-témára még, ígérem, vissza fogok térni.
Mármost ha TGM-től jelenleg ennyi telik, akkor nekünk tényleg kampec.
