Ugyan már bő egy hónapja láttam, de élvezhető véleményt nem sikerült róla találni. Úgyhogy csapjunk bele.

Az első kérdés, ami fölmerül, vajon miről szólhat egyáltalán egy film ezzel a címmel? A cím ugyanis olyan mértékben konkrét, szinte spoileres, mint a tipikus német tévéfilmcímek (ismerjük, ugye: "Lángoló sekrestye - Egy pap nem tud ellenállni a ministránsfiúknak"). Ezt követően logikusan mindössze két erénye maradhat a készítőknek, amiben gyakorolhatják magukat: vagy eredetiek lesznek (vagyis teljesen keresztülhúzzák számításainkat, ezzel általában a Nagy Quentin szokott teljesen álságosan próbálkozni), vagy szigorúak.

A vizsgálódásunk tárgylemezére illesztett munkadarab készítői az utóbbi megoldást választották, ám kétségtelen, hogy szigorukat már-már az aszkézisig fokozták. Semmi más nincs a filmben, mint csöcsök és zombik. És ezt szó szerint kell érteni. Az NYCIS nyomokban kimutatott némi kifejezetten PC-ellenes humort is, de az speciális felszerelés nélkül, szabad szemmel, laikusoknak majdnem láthatatlan marad. Még olyan szintű történet sincs, ami a film két fő tényezőjéről (ismétlem: csöcsök és zombik) bármilyen mértékben elvonhatná a figyelmet.

A mondott történet annyi, hogy a nem túl fantasztikus közeljövőben, amikor a jelenkorhoz hasonlóan a tömény idiotizmus kormányozza az emberiséget, de legalábbis Amerikát, a sztriptíz be van tiltva, minek következtében ezt a tevékenységet titkos bárokban űzik. Egy texasi illegális sztriptízbár közvetlen közelében (értsd: alatta) szintén titkos katonai kutatólabor rejtőzik, ahol zombivá változtató vírussal kísérleteznek. Nem fárasztanék senkit azzal, hogy mi célból, ez úgyis csak blabla. A bárban ellenben maga Jenna Jameson lép föl, a főnök meg nem más, mint mindannyiunk kedvenc Freddyje, Robert Englund. Az említett két személy valószínűleg fel is emésztette a költségvetés legalább felét. Nasszóval a vírus beszabadul a sztriptízbárba, a férfivendégek döglenek a zombi sztripperekért (-től), akik a zombifikáció ellenére beszédképességüket megőrzik, de minek, hiszen ilyeneket mondanak egymásra, hogy: "Te egzisztencialista kurva!". Mielőtt a kétely bárkit felemésztene, megnyugtatásul közlöm: mindegyik táncos csaj le fog vetkőzni a filmben, legalább 2 perces jelenetben, ergo mindenkinek látszik a csöcse.

Na ez a film nagy erénye. Itt nincs zsákbamacska, virágnyelv, lehúzós édesgetés: pontosan azt kapjuk, amit a cím alapján a nézők statisztikailag meghatározó hányada a legnagyobb valószínűséggel elvár. A csajok egyre ramatyabb állapotba kerülve is csak sztrippelnek, sztrippelnek és sztrippelnek, míg meg nem érkezik a zombivadász-különítmény (hát ez is már milyen!), aminek szintén vannak hölgytagjai, a szőkéről a zombik - természetesen véletlenül - a harc hevében MINDIG letépik a felsőt, és vége.

Pontosan az a film, amit minden kanbulin meg akartunk nézni a sör számolatlan vedelése közepett. És voltak olyan áldott személyek a földkerekségen, akik meg kívántak felelni ennek az elvárásnak.

Ugyanolyan joggal kaphat tíz harapást a maga kategóriájában, mint nullát.