Rendőrségünk látványos tehetetlenkedése egyre szebb eredményeket szül. Miért ne hihetnénk a dicsekvőknek? Hatóságaink eljárásai, jogrendünk, a jogalkalmazók gyakorlata - hogy finom legyek - nem pártolja a magántulajdont, nincs odáig érte. Ennek egyenes következménye, hogy viszont nem képes megvédeni a köztulajdont sem. Aki nem tudja kinyomozni a tyúklopást, az nem találja meg a Szent Koronát sem, ilyen egyszerű ez. Azért az mégiscsak gáz, hogy a helyszínelők levonulása után szólnak nekik valakik - bárkik -, hogy a helyszínen maradt még egy-két nyom, amit talán illene figyelembe venni.
Ugyan több mint két hetes az ügy, de vártam vele, lesz-e visszhangja. A nem-szélsőséges sajtó - most furcsa módon ide értendő a polgári sajtó vezérhajója is, Bogár László most már rendszeresnek tekinthető riportozása ellenére - az ügy érdekes részleteit mély hallgatásba burkolta. Nyilván abból a több mint ostoba, ám országunkra mélyen jellemző meggondolásból, hogy a Gárda rendészeti téren kifejtett nyomulására a legmegfelelőbb válasz az elhallgatás. Márpedig ha valamiről nem akarunk beszélni, arról hallgatni kell. Annak ellenére, hogy még egyetlen állatot sem sikerült úgy leírni, hogy direkt elfordítottuk róla a tekintetünket.
A sztoriból nekem az jön le leginkább, hogy a Gárda több is, kevesebb is annál a "neonáci félkatonai szervezetnél", amivel el szokták intézni őket. A linkelt cikkben - a rendelkezésükre álló lehetőségeken belül - szabályos nyomozati cselekményeket végeztek, a rendőrség helyett. Jelzésértékű az is, hogy a Kossuth téren Budaházyékkal éppen a rendőrséggel - khm - kialakítandó viszony kérdésén kezdtek el verekedni. Vona Gábor nyíltan kimondta: a Jobbik újra fel akarja állítani a csendőrséget, és számít arra, hogy a Gárda alakulatai fogják ennek a csendőrségnek a gerincét képezni. Ha igaz, hogy erre készülnek, akkor ez valószínűleg kizárja a Gárda - de nem más szélsőséges szervezet - érintettségét a cigányok ellen elkövetett merényletekben. Persze, erről sem lehet semmit tudni azon kívül, hogy a nyomozás - milyen meglepő - egy helyben topog.
Játsszunk el kicsit a gondolattal: milyen csendőrség lenne a Gárdából? Nem sok jel utal arra, hogy kizárólag a törvényeknek alárendelt, az alkotmányosságot, a magántulajdon szentségét - a tulajdonos személyére tekintet nélkül! - szem előtt tartó szervezet. Vagyis nem sokban különbözne a jelenlegi rendőrségtől, legalábbis abban a tekintetben, amit a polgár (értsd: a burzsoá, a szitoájen, a nem tudom mi; szóval nem az a narancsos politikai színezetű személy, akit ma értünk polgáron, hanem akit még azelőtt, hogy) elvárna. Csöbörből vödörbe kerülnénk tehát leginkább. Mondom ezt úgy, hogy szándékomon kívül magam is igénybe vettem a segítségüket. Mivel a hatóságainkra tényleg nem lehet számítani, ha problémája adódik az embernek. (Bármi másban igen.)
Társadalomtudományi érdeklődéssel megverve egyébként egészen érdekes folyamatnak tűnik ez: az állam elerőtlenedik, visszavonul. Nem, nem tervszerűen, a szabadságjogok szélesedésének elősegítése céljából; inkább rugalmasan elszakad, mint a németek Zsukov marsalltól a Kárpátok előterében. Szóval az állam visszavonul, vagy inkább összerogy, és helyére konkuráló szervezetek törnek be, mint a Gárda vagy az enyingi szervezet. Szociológiai tankönyvekbe, a szervezett bűnözésről szóló riportokba illő történet ez, igazi big story, amelynek a vége mondjuk húsz év múlva magyar gyártású maffia-operákban fog megdicsőülni, jól azonosítható, országosan ismert szereplőkkel - feltéve, hogy akkor nem kizárólag zenés vígjátékokat lesz hajlandó megnézni a magyar saját magáról.
Azt csak a kényes ízlés, a filmtörténeti kvázi-műveltség kérdezteti meg velem: hol marad az érem másik oldala? A maffia-operák ellenhatása? Hol van a magyar rendőrségből Dirty Harry, aki - bár nem látszik, de - fejben lépi le ellenfeleit? Hol vannak a zsaruk, akik egy pitbullra hasonlítanak darászfészekkel a seggükben? Hol vannak a Tiszta Kezek ügyészei?
