Már vártuk! A csupán három betűvel jelölten is kizárólagosan azonosítható guru megszólalt az EU-választások kapcsán. Így most rá kerül a sor, hogy a hóhért akasztva elemezzük az elemzést (majd ennek elemzését, továbbá az elemzés elemzésének elemzését stb.). Más, blogbeli kedvenceimhez hasonlóan minden egyes, nekem tetsző állítást górcső alá veszek: mire jutok a nagy elemző briliáns logikájával és szilárd elvi alapjaival?
Néhány, saját mértékével mérve szolid, bevezetőnek szánt kört követően megkapjuk az indító bombasztot: "ha a mostani eredményt összehasonlítjuk azzal, ami az amerikai kontinensen vagy Indiában történik, az érdekesebb helyeken, ahol "valami van" (wtf?! Indiában? Mégis, mire teccik gondolni? A call-centerek tömeges kiszervezésére?), láthatjuk, hogy Európa politikai értelemben milyen dekadens. Végül is a teljes dögunalom győzött [...] Én nem nevezem már baloldalnak a szociáldemokráciát [...]" Az ítélet, íme, kimondatott: az európai baloldal nem baloldal, bezzeg az ébredő India, ott van valami! Legjobb tudomásom szerint helyi mértékkel mérve rendszerszinten ugyanaz a szokásos mérsékelt kutyagumi, dekadens polgári demokrácia, mint a tükörradiálra futtatott, dögunalmas, elhülyült Európában, de lehet, hogy nem vagyok elég tájékozott. Talán bővebb kifejtést is megért volna ez a kijelentés, de hogy miért nem érte meg, erről alább.
"Egyrészt van az "elvont, láthatatlan, érthetetlen" nagytőkével szembeni ellenszenv és babonás, rettegés (hát hiába mutatnak rá egyes lánglelkű filozopterek az emberellenes rémre? A kapitalista viszonyok személytelen embertelenségére?!), másrészt pedig a szegényekkel szembeni gyűlölet (...)." Ez a kettősség máris a kedvencemre vezet át: a kései kapitalista rendszerre jellemző magatartásformára, a szadista és mazochista videlkedéstípusok egyesítésére. (Ezek szerint ha van kései kapitalista szadomazochizmus, lennie kell korafeudális biszexualitásnak és érett antik nekrofíliának is. Továbbá ha van kapitalista [nota bene: kapitalizmus-]pszichológia, akkor van fasiszta személyiség, kommunista embertípus, marxista matematika és polgári fizika, valamint árja- és zsidóművészet. - Ízléstelen asszociációimért én kérek elnézést. Ugyan nem vagyok olyan művelt, mint a most kritizált személy, de ha már pszichologizálunk, akkor szerintem ezt a feszültséget nem a mazochizmus-szadizmus ellentétpárja írná le leginkább, hanem a frusztráció-bűnbakképzés mechanizmusa, de ne legyek pápább a pápánál!)
Az erős kezdést azonban fokozni is lehet. "A liberálisok vereségét nem szabad vulgármarxista módon értelmezni, mert ha igaz lenne, hogy az emberek elutasítják a neoliberális gazdaságpolitikát, akkor nem juttatták volna be Bokros Lajost az Európai Parlamentbe. (És a kései kapitalista rendszerre jellemző mazochista attitűd, az önbüntetés, az most nem jön képbe?) Az SZDSZ-t nem ezért szavazták le ezek szerint. (Mert az SZDSZ kőkeményen képviseli a Bokrossal az EP-be juttatott neoliberális gazdaságpolitikát. Azért is indították ők.) Hanem nyilván olyan aspektusai miatt, amelyek egyébként igényt tarthatnának akár még egy magamfajta balos rokonszenvére is, jelesül az emberi jogi, a kisebbségvédő, antirepresszív hagyományra." Nyilván, mi másért szavazták volna le az SZDSZ-t a szadomazochista szavazótömegek (Talpig latexben ixeltem, A szavazatszámláló bizottság elnök úrnője nem lát a pipától, illetve Bilincs, korbács, urna - szadomazochista szavazók visszaemlékezései), mint a minden helyzetben sziklaszilárdan képviselt emberi jogi hagyomány büntetéseként. Bokros volt már ugye brutális kihallgatótiszt, aki rugdos - Bogár László Szupersztár egyik korábban elemzett színes-szagos-szélesvásznú flessében -, ehhez remekül illeszkedik a vele önbüntető, szadomazochista szavazó, aki ráadásul öntudatos szexrabszolgaként veti el magától az emberi jogokról - az ő emberi jogairól! - motyogó SZDSZ-t.
A teória bizonyítéka? "Az SZDSZ-ről mindenki tudja, hogy cigányvédő, buzivédő, füvező, "nyugatos" zsidópárt. Ezt "tudja" a közönség, és ezt szavazták le." Ha csak ezt nem. Az önáltatás szép példája. Pedig filozófusunk nem SZDSZ-es! - vethetnénk ellen. De alapító atyja az SZDSZ-nek, még ha a tekintélyellenes hagyomány ilyen "tisztséget" nem is ismert a pártban (de a gyakorlat, a fránya gyakorlat, a mindennapok mocsara...). Ugyan kik "szavazták le" a "kisebbségvédő, antirepresszív hagyományt", a "cigányvédő, buzivédő, füvező, nyugatos zsidópártot"? Ettől a párttól százezres nagyságrendben fordultak el korábbi szavazói. Nyilván időközben kikeresztelkedtek. Vagy leálltak a fűről. "Jobbat hisznek róla, mint ami." Tiszteletre méltó flegelláns attitűd (vagy kései kapitalista mazochizmus? kezdek összezavarodni), csak kissé célt tévesztő. A magyarázat talán egyszerűbb: az SZDSZ-nek azt a 62.000 főt kivéve már nem hisz el senki semmit. Tévedek: az SZDSZ ellenfelei még terjesztik és elhiszik ezeket a dumákat. Csak nem pozitív értelemben.
És most jön a leghúzósabb kör! "Szerintünk már nem hiszik el nekik, hogy harcos jogvédő párt lennének. - Nem így van. Az informált kisebbség már nem hiszi el. (Kik is azok? Mindjárt kiderül.) Én se. (Közeledünk.) [...] Informált kisebbségnek körülbelül 300 embert tartok Magyarországon. (Azaz én magamat, továbbá leghűségesebb tanítványaimat és kiválasztott elvtársaimat.)" Bravó! Így beszél egy igazi népbarát. Erről föltoluló további gondolataimat Esterházyval szólva >szövegromlás< takarja. "Ez az öregedő, dekadens, kulturálisan hanyatló kontinens önkifejezése." (Ki volt ez?! Az biztos, hogy nem Marx! Jelentkezzen, aki ezt a rondaságot csinálta! Spengler?! Toynbee?! Vagy az a manapság divatos kis bulvártörténész?! Kiverem a fenekét a disznónak! - De hát mégiscsak lenne valami jelentősége az osztálytényezőn kívül kulturális összetevőknek?) "Ezek sötét, rasszista, provinciális, ostoba, begyepesedett, pitiáner, műveletlen, anális-retentív politikusok." Na tessék. Megint ez a hatvanas évek-beli, kicsit hippis, kicsit Woody Allen-es, vulgár-freudista polito-szexológia. (Lásd, mint fent a szadomazochista szavazókat.) Mit lehet erre mondani? Felszólalás a Parlamentben: "Ön téved! Rendszeresen ürítek és maszturbálok! Ellenben Ön orálisan fixált!" Mire a Házelnök: "Nyomorult ödipális komplexusban szenvedők! Kiüríttetem a termet!"
Van-e jövő? (Nincs jövő! - ordítaná az igazi anarchopunk. De ennyire ne legyünk szélsőségesek.) A törékeny marxista vagy anarchista baloldal bázisa azok a fiatalok lehetnek, akiknek "az életformája hasonlít a régebben értelmiségnek nevezett csoport életformájához". "Nálunk még nincsenek sokan, pár ezren (na ja, én magam, a leghűségesebb tanítványaim... lásd mint fent), de azért eltartanak egy radikális baloldali szubkultúrát (azért ne túlozzunk, nem ők, hanem akik őket finanszírozzák: a szüleik, az ösztöndíjaik...)." Az LMP az alternatív kultúra dzsentrifikációja, "ott ülnek a Sirályban meg a Tűzraktérben, a balosok meg néznek." Mert ezeket a balosok hozták létre.
Még egy gyöngyszem a (majdnem) végéről: "Miért nem érdekelte a választókat ez az egész? - [...] Én azt tapasztaltam, elég sokan vannak, akik undorodnak az egésztől." Újra csak: én magam, a leghűségesebb tanítványaim... mint fent.
Summa: a nyilatkozó hiába vizionálja, a Rote Fahne szubkultúrája Magyarországon nem létezik, vagy ha igen, annyira marginális, ami a nemléttel egyenértékű. Ez a fajta, egyre eklektikusabb, ugyanakkor egyre szektásabb nézetrendszer, ami jelen írásunk tárgyában is feltűnik, a nyilatkozó értelmezésével szemben - mint azt a történelem megmutatta, és nem csak a Szovjetunió története során! - nem a nagyobb szabadság, hanem a nagyobb elnyomás felé tendál. Arról nem is beszélve, hogy ez a bezárkozó, megint csak: szektás szemléletmód egyszerűen alkalmatlan arra, hogy a társadalomra - extrém körülmények elofurdulását kívéve - hatást gyakoroljon. (Gondoljunk a 300 jól informált emberre Magyarországon. Akik persze kiválasztott élcsapatnak gondolják magukat.) Talán nem kéne olyan mértékű lelkiismeret-furdalást érezni, mintha személyesen mi magunk hoztuk volna létre a kapitalizmust és a polgári demokráciát Magyarországon, ami mostanában úgy tűnik, mintha csődbe menne. A prófétasorsnak ugyanis megvannak a maga szakemberei. A valóságos társadalom megalapozott kritikája, esetleg megváltoztatása másik szakterület.
