Halls of the Dead

Az áruház északi bejárata felé tartottunk, mivel ott kevesebben csoportosultak. A hosszanti fal mellett a takarásban elhaladva néha kinéztem a sövény fölött, ellenőrizni, nincs-e a közelben egy gyalog. Az egyik ilyen ellenőrző leselkedés során az áruház falán graffitit pillantottam meg, egy verset. Jeleztem a társaimnak, hogy várjanak meg, amíg leírom. (A sorvégeket / jellel jelöltem, mert a bekezdés túl sok helyet hagyna a sorok között.)

At first I had two fleshies, then one of them died. / He was sad at first to be zombified. / Aimlessly he wandered round and around, / some stupid hunter shot him back to the ground. / When he got up again he was mad as all hell, / until he encountered that wonderful smell. / There was a warm body trapped out on the street. / Who could pass up such succulent meat? / He ate it and like it and is proud to say, / Me love being zombie all the long day!

Morbid. De a helyzethez tökéletesen illik.

Ugyan már bő egy hónapja láttam, de élvezhető véleményt nem sikerült róla találni. Úgyhogy csapjunk bele.

Az első kérdés, ami fölmerül, vajon miről szólhat egyáltalán egy film ezzel a címmel? A cím ugyanis olyan mértékben konkrét, szinte spoileres, mint a tipikus német tévéfilmcímek (ismerjük, ugye: "Lángoló sekrestye - Egy pap nem tud ellenállni a ministránsfiúknak"). Ezt követően logikusan mindössze két erénye maradhat a készítőknek, amiben gyakorolhatják magukat: vagy eredetiek lesznek (vagyis teljesen keresztülhúzzák számításainkat, ezzel általában a Nagy Quentin szokott teljesen álságosan próbálkozni), vagy szigorúak.

A vizsgálódásunk tárgylemezére illesztett munkadarab készítői az utóbbi megoldást választották, ám kétségtelen, hogy szigorukat már-már az aszkézisig fokozták. Semmi más nincs a filmben, mint csöcsök és zombik. És ezt szó szerint kell érteni. Az NYCIS nyomokban kimutatott némi kifejezetten PC-ellenes humort is, de az speciális felszerelés nélkül, szabad szemmel, laikusoknak majdnem láthatatlan marad. Még olyan szintű történet sincs, ami a film két fő tényezőjéről (ismétlem: csöcsök és zombik) bármilyen mértékben elvonhatná a figyelmet.

A mondott történet annyi, hogy a nem túl fantasztikus közeljövőben, amikor a jelenkorhoz hasonlóan a tömény idiotizmus kormányozza az emberiséget, de legalábbis Amerikát, a sztriptíz be van tiltva, minek következtében ezt a tevékenységet titkos bárokban űzik. Egy texasi illegális sztriptízbár közvetlen közelében (értsd: alatta) szintén titkos katonai kutatólabor rejtőzik, ahol zombivá változtató vírussal kísérleteznek. Nem fárasztanék senkit azzal, hogy mi célból, ez úgyis csak blabla. A bárban ellenben maga Jenna Jameson lép föl, a főnök meg nem más, mint mindannyiunk kedvenc Freddyje, Robert Englund. Az említett két személy valószínűleg fel is emésztette a költségvetés legalább felét. Nasszóval a vírus beszabadul a sztriptízbárba, a férfivendégek döglenek a zombi sztripperekért (-től), akik a zombifikáció ellenére beszédképességüket megőrzik, de minek, hiszen ilyeneket mondanak egymásra, hogy: "Te egzisztencialista kurva!". Mielőtt a kétely bárkit felemésztene, megnyugtatásul közlöm: mindegyik táncos csaj le fog vetkőzni a filmben, legalább 2 perces jelenetben, ergo mindenkinek látszik a csöcse.

Na ez a film nagy erénye. Itt nincs zsákbamacska, virágnyelv, lehúzós édesgetés: pontosan azt kapjuk, amit a cím alapján a nézők statisztikailag meghatározó hányada a legnagyobb valószínűséggel elvár. A csajok egyre ramatyabb állapotba kerülve is csak sztrippelnek, sztrippelnek és sztrippelnek, míg meg nem érkezik a zombivadász-különítmény (hát ez is már milyen!), aminek szintén vannak hölgytagjai, a szőkéről a zombik - természetesen véletlenül - a harc hevében MINDIG letépik a felsőt, és vége.

Pontosan az a film, amit minden kanbulin meg akartunk nézni a sör számolatlan vedelése közepett. És voltak olyan áldott személyek a földkerekségen, akik meg kívántak felelni ennek az elvárásnak.

Ugyanolyan joggal kaphat tíz harapást a maga kategóriájában, mint nullát.

Ez mekkora genyóság már, hogy előre meg lehet nézni egy filmet, a forgalomba kerülés előtt! Ráadásul itt propagálom.

A remake megtekinthető - a többi a related-ben, a teljeset meg lehet nézni).

Az eredmény felemás. Persze, az új korszak igényeinek megfelelően megpróbálták pörgősebbre venni az akciót, de ennek - mint mindig - az az ára, hogy kiszabták a mondanivalót. Persze, vannak, akik szerint a mondanivaló keresése egy agykárosult sorstársakról szóló filmben merő hiábavalóság, ám ezt kategorikusan visszautasítom mindannyiunk nevében! Pontosan ez az, ami miatt egy Romero-filmet meg lehet különböztetni pl. egy Fulcitól ("Most szemkinyomással reklámáron!").

Ma, 2008-ban minden valamirevaló zombifilmnek valami új momentumról kell föllebbentenie a fátylat a zombilélek gazdag kincsestárából. Mivel gazdagodtak jobbra érdemes sorstársaim?

1. Futnak, mint Forest Gump, tán még nála is gyorsabban, amire már volt példa (utóbbi egy kivételesen jól sikerült újrázás volt szerintem). Szóval ez a tény annyira nem rázhatja meg az élőket. Persze, itt is túlzásba estek a készítők, amikor a kórházi öldöklés során az egyik kollégát úgy fölpörgették, hogy a plafonon fejjel lefelé lógva fut néhány métert. Zombiról van szó, kérem, nem alienről!

2. Egy percbe telik csupán az átalakulásuk. Na, ezt nem kellett volna. Olyik állva marad,  és bambán bámul maga elé addig az egy percig, amíg resetel az agya és átáll zombi-üzemmódra, de van, aki csupán köhent egyet és már pattan is föl a vágyott torok- vagy tarkóharapást elérendő. A csúcs persze a drága papa, akinek egyenesen az agyába látunk, amint a gaz vírus ördögi röhögéssel átveszi az uralmat. (Tényleg, ha már ilyen az a vírus, miért nem karatézta le valaki?) Viszont bónuszban az így átalakult alanyok nem a természetes bomlás stációinak megfelelően szenvednek állagromlást, hanem mintegy önálló mellékhatásként.

3. Ez a csúcs. Tárgyalt dolgozatunk halálos komolysággal állítja, hogy ha az ember életében vegetariánus volt (továbbá szerelmes, ha jól követtem a feltételrendszert), akkor jó zombi lesz, vagyis nem támadja meg az embereket, hanem a gonosz zombikkal folytatott harcban áldozza föl értük a - mijét is? Az életét vagy az egészségét per definitionem nem teheti. Így maradjunk a testi épségénél. Na most az eredeti tisztázatlan hátterű és homályos tulajdonságokkal bíró Bubját erre a szimpla kis buzgoncra lecserélni több mint hiba: bűntett a zombiság egyetemes értékei ellen! Kikérem magamnak, hogy semmiféle önállóságot nem feltételeznek egy csoszogó állampolgárról, hanem szimpla ölebbé fokozzák le!

A történetvezetést ötletek helyett az uralkodó trendnek megfelelően véres és gyors, rántott kamerás akcióval helyettesítették, az eredetinél jóval kiszámíthatóbbá téve a filmet. Azért valljuk be, hogy a film vége, amikor a főszereplők véletlenül betévednek  PONT abba a titkos laboratóriumba, ahonnan az egész eseménysor kiindult, és egy, a kutatásvezető által gondosan fölvett - röhejesen gáz - videofelvételről "mindent" megtudnak, az azért eléggé ZSkategória-szagú megoldás.

Ostoroznám a trendet még annyiban, hogy szánalmas erőlködés a tárgy-munkadarab valós főszereplőihez hasonló szellemi alkatúnak vélt nézősereg álságos megnyugtatása az "annyira tudományos, hogy már csodaszámba megy"-magyarázattal (lásd Clarke: a kellően fejlett technika nem különböztethető meg a mágiától). Mert jó, hogy a plázaparaszt megnyugszik a "magyarázattól" - hö, hát valami titkos katonai vírus vagy miafaszom miatt vót az egész -, na de miért nem kapták el a főszereplők a láthatóan influenza-szerűen terjedő (ha persze, a harapást ide nem értve) ragályt? Tulajdonképpen az egész fertőzés-analógiával ez a probléma, hogy csak hátrébb toljuk vele a homályt. Attól az még ott marad, hogy csak a szemünk sarkából látszik.

Összegezve: a DVD-megjelenés árkategóriájától erősen függően (értsd: a napi betevő TESCO gazdaságos Dolph Lundgren ill. Steven Seagal mellé vagy helyett) ajánlom. Mozijegyre kizárólag übergeek fanatikusok adjanak ki pénzt.

Az alkotóknak meg - jutalmul vagy büntetésül, döntsék el - két tarkóharapást utalok ki.

Megjött az újabb szöveg a Neazemberekkelfizettessékmeg mellé: a Nehogymárkülföldrőlmondjákmeg. Nem is mondják meg külföldről, onnan csak azokat a feltételeket halljuk, amiknek a fejében megkapjuk az ő pénzüket. Ha pl. én kölcsönadok valakinek, akkor szeretem én is megmondani neki, hogy azt a pénzt mikor és hogyan adja vissza.

Nagyon tetszett az előadás konklúziója, amit gyakorló agyhalottként abban foglalnák össze, hogy túl vagyunk a nehezén és gyökeres változtatásra már semmilyen téren nincs szükség! Teccikérteni? Az ojjektum szilárdan áll az alapzatán, pihenhetünk. (Csak nekem rémlik úgy, hogy már vagy húsz éve hallgatjuk ugyanezt?)

Minő szerencse, hogy Ferke nem lát azonnali és sürgető beavatkozásra okot a nyugdíjrendszerben, mert az 2020-ig egyensúlyban van, elég utána hozzányúlni. Én speciel még nem leszek nyugdíjas akkor, tehát nekem nem tűnik sem biztatónak, sem távolinak az időpont. A másik meg - nem épp emiatt a hozzáállás miatt jutottunk a mai helyzetünkbe? Az egészségügyi rendszerrel nem ez történik 18 éve? Pillanatnyilag mindig "kezelhető a helyzet". Csak táncolunk a tönk szélén, és vezetőink elvárják az elismerést azért, mert sikerül elkerülni a zuhanást.

Komolyan, itt megoldást csak az államcsődben látok. Az egy megkerülhetetlen tény lenne, amit mindenki kénytelen lenne ugyanúgy értelmezni (t. i.: nincs pénz; de tényleg). Bár amilyen pofátlanok fölkentjeink, talán azért is elismerést várnának el.

A hülyeség jutalmaként torokharapást utalok ki.

De hogy ez millyen szép is! Azt írja az újság, amit az olvasó olvasni akar. Szép példája annak, hogyan görbül a valóság valamiféle (irányított) szimulakrumba. A nyers tények nem valótlanok, csak az ok-okozati összefüggés van valahogy összezavarodva...

Mert ugye, "a vitatott legitimitású magyar vezetés hibás makrogazdasági döntéseket hozott. A helyzetet súlyosbította a szovjet típusú torz gazdasági berendezkedés". Biztos nem volt a kettő között némi ok-okozati összefüggés. A "szovjet típusú torz gazdasági berendezkedés" nem orientálta egyfelől, és nem determinálta másfelől a "hibás makrogazdasági döntéseket".

Menjünk tovább. A Polgári napilap "marxista téveszmékről" ír, egyébként meg buzgón közli neomarxista alapokon álló globalizációkritikusok tirádáit. (Tessék mondani, az előbb hivatkozott, az milyen mércével minősül polgári fejtegetésnek? Talán véletlen, hogy az alterblog fórumán is belinkelik? Ugyane lap szerint egyébként pl. Kornai nem polgári. Nyilván a Harvardon épp súlyos hiány volt/van marxistából.) Csak sokszor mondják benne, hogy az amerikai az köcsög. Na szóval, Bokros Lajos ekézése nélkül nem jelenhet meg semmi a közelmúlt gazdaságtörténetéről. "A magyar családtervezés és -alapítás ellehetetlenítésével beláthatatlan károkat okozott". A családok, igen. Nagymamám és az álmoskönyvek szerint az egyke szó a Horthy-korszakból származik, de a hanyatló demográfiai trendek nyilván Bokrostól kezdtek igazán tragikusra fordulni.

És ekkor megszólal a Király! Igen, nem más, mint Boros "Macifül" Imre, a Phare bajnoka, a neves közgazdász! Itt már bennszakad a szó. Feladok mindent, és hiszek: nincsenek trendek, minden intézkedés hatása azonnali és pontosan addig tart, amíg azt a pártközpont meghatározza. Nincs múlt az önálló emlékezetben, csak amit az újra és újra átírt történelemkönyvek rögzítenek.

Az ítélet: tarkóharapás. GNAAAARRGHH!

Gnaarrrgh!

Magyarul elég gyík hangzása van ennek: "Aaaaaaaaaaagyvelő". Nem is lehet elég jól hörögni. Korlátozott komm képességek.

Bezzeg angolul - "Brrrrrrrraaaaaaaains"

Fontos tudnivaló: "Mrh?" egyezményesen azt jelenti, nem fog támadni. Sőt, újraélesztést kér. Már persze, ha fel vagy készülve arra, ami jönni fog. Ezt mindenki betartja, érdekes. Kimondható a korlátozott komm képeségekkel is.

Egyszerre csak keveset szabad.

Tehát a tűt a legjobb egy lendületes mozdulattal a nyakszirtbe szúrni, és ugyanazzal a mozdulattal bele is nyomni az egészet. Nyújtott karral, nem szabad túl közel menni. A hirtelen fájdalomra odakaphat, haraphat is, annak ellenére, hogy ő (az?) kérte. Ha ürítettél, akkor meg a legjobb hátraugrani. Nem a kézikönyv szerint megy, nem csak  enyhe bőrremegés, inkább csapkodás, néha ordítozás. Öklendezés. Aztán összecsuklik.

Ilyenkor mindig komoly dilemma, mi legyen a testtel. Ezt elsősorban az határozza meg, hogy egyedül vagy-e. Többnyire ott kell hagyni. Az a legbiztosabb. Ha föleszmél, gondoskodjon magáról. A fölös teher csak a te helyzetedet nehezíti meg.

Ma. Ma... Mikor? Komoly problémát okozott a gázálarc hiánya. Nem részletezném, gázszivárgás, nem sikerült megállapítani, honnan, csípte a szemem és köhögtem, alig láttam. Szinte utólag vettem észre, hogy hárman körülvettek. Persze nem, ha "utólag" van, akkor már semmi sincs.

A gázálarcot sosem szabad elfelejteni.