1981-es Lucio Fulci-film, a szokásos mennyiségű darálthússal és akciós szemkinyomással.
A történet 1927-ben kezdődik, Louisianában. A feldühödött környékbeliek megrohanják a Hét Kapu Hotelt, és az ott lakó festőt, Schweicket (ejtsd: Svejk?!) bestiálisan megkínozzák, és tiltakozása ellenére a pincébe hurcolják, majd ott a falhoz szögezik, leöntik oltott mésszel, és otthagyják.
A film 1981-ben folytatódik. A new york-i Liza Merril örökli meg a hotelt, és az átvételt követően megpróbálja rendbe hozatni. A felújítást azonban kísérteties események hátráltatják: a festő lezuhan a létráról, a vízvezetékszerelő eltűnik a pincében. A New Orleans felé vezető úton a semmiben vak lány tűnik fel, és arra inti Lizát, hogy menjen el (ez klasszikus: "my name is Emily, and you should leave this place now!"). Persze, megint előkerül az emberbőrbe kötött Eibon könyve, sav égeti és óriáspókok szaggatják a szereplőket, nem maradhat el továbbá az obligát, akciós szemkinyomás sem. A zombik is felkelnek a hullaház boncasztalairól.
Fulcitól a második legjobb, közvetlenül követve a Zombit. Míg ott a könyörtelen és Fulcihoz képest következetes történetvezetés teremtett félelmetes légkört, illetve érdekes volt az is, ahogy a járványkórház személyzete elégtelen eszközökkel, de természettudományos igénnyel próbált megyarázatot találni a természetfeletti eseményekre, itt az első pillanattól a természetfeletti tényező dominál. Ez az eseményeket ugyan irracionálissá teszi, viszont a saját belső logikáját sikerült meggyőzően végigvinnie, ellentétben az ultrafos, értelmetlen Zombik városával. Sem a színészek, sem a trükkök ellen nem lehet kifogásunk: látszik ugyan, hogy nem az Avatar költségvetésével dolgoztak, de a szegényszag sem érződik a képkockákon, olcsó, de jó minőségű és megbízható termék az eredmény. Az egészet átlengi a túlvilági hangulat, különösen a reménytelen zárlatot, első megnézésre észre sem veszi az ember, mennyire.
A Holtak csarnokaiban ezt nyolc harapásra értékelik.
